KULToUR-Vidék

Lehetett volna Cseh Tamás miatt is, mert olyan jól nézett ki, ahogy a fiával abban a 2000-es filmben álltak az étkezőkocsi pultjánál. Aztán kiborult a sör ("Anyád fényképe elázik, bazdmeg!"), miközben robogott a vonat észak felé. Szóval azóta ott motoszkált, hogy egy ilyen vonattal Krakkóba azért el kéne... majd egyszer. Meg hát ott van a korábbi dal is, épp az a címe, hogy Krakkói vonat. Mert Krakkó a szabadságot, Lengyelország meg a rendszer elleni tiltakozást jelentette Cseh Tamásnak; és az apukám (beat)nemzedékének. Újév, friss levegő, Visztula-part. Lehetett volna a Háy miatt is, aki az Ország, város, fiú, lányban olyan szépen meg is fogalmazta ezt a szabadságélményt. Azzal együtt, hogy a valutaüzérek jól átverték mindjárt érkezéskor. De az egy másik kor volt: rubel-alapú, korlátozott utazási lehetőségekkel, nehézkes valutaváltással. Most meg az Európai Unióból vonatozunk az Európai Unióba; Kelet-Közép Európából Kelet-Közép Európába. Csak úgy, a két ünnep között....

Van elég könyvem és csokim, úgyhogy tőlem akár Amerikát is megtámadhatjuk :) - körülbelül ez jutott eszembe, a karácsony utáni takarítás közben. Az ünnepi dekoráció eltűnt, az ajándékok a polcokra, szekrényekbe kerültek; ezzel a furcsa momentummal kezdve meg funkcionális életüket. Az ajándék, mint misztikum megszűnt, használati tárgy lett: a könyv olvashatóvá, a csoki ehetővé vált. És ha a tavalyi évet egy csokis bejegyzéssel kezdtem, akkor induljon 2015 is egy ilyennel; persze más kontextusban. Főzőműsorokban, gasztroblogokban egyre jobban felértékelődik a minőségi csokoládé szerepe. Sok esetben nemcsak mint nyalánkság, vagy mint desszert-alapanyag jelenik meg, hanem egyre többször használják ételekhez különleges fűszerként, vagy más élvezeti cikkek (például vörösborok) mellé amolyan "ízfokozóként". Innen pedig már csak egy lépés, hogy kulturális, vagy művészeti "tudatmódosító" váljon belőle, ha mondjuk könyvekkel párosítjuk őket. Nem, nem arról van szó, ...