KULToUR-Vidék

Kosztolányi szülővárosában mi más is lehetne a legszebb szó, mint a szecesszió. Persze, ez nem magyar szó (mint az írózseni tízes gyűjteményének darabjai), de a hangalak és a jelentés (kivonulás, elszakadás), valamint a művészeti irányzat, melyet jelképez, mindenképpen a "legek" közé emeli.   Raichle-paolta homlokzat...  Mondhattam volna a szeszély-t is, ami a másik nagy kedvencem; pláne mert a szecesszióról valamiért ez jut eszembe. Talán a kacskaringós vonalak, stilizált formák színes burjánzása az oka. És mert egy jóval érzelemdúsabb, szabadabb, bohémabb irányzat volt ez, mint a historizmus, meg a különféle "izmusok" és "neoizmusok" amik ellen tiltakozott. (Nyilván a városban azért ez utóbbiakra is találunk példát.) A szecessziós minták, díszítőelemek színkombinációja mutat némi jellegzetességet, ami nem szorul különösebb magyarázatra: gyakori a piros, fehér, zöld kombináció. :) Szabadka egy közel 150 ezer fős város (hivatalosan közs...

Talán az óvodai tejbedara szörnyű emléke, majd az iskolában kiosztott briós/karamellás tej éveken át kísértő rémképe volt az oka annak, hogy a reggelit hosszú ideig szabotáltam. A szüleim persze próbálkoztak egy darabig mindenféle kenyérre kenhető, meg zsemlébe való akármicsodákkal. Kísérleti jelleggel édes kakaóval, teával; hisz' nem illik üres gyomorral iskolába menni. Többnyire mégis úgy mentem. A reggelire szánt szendvics alufóliába csomagolva, a tea sárga citromleves-flakonba töltve landolt a hátizsákban. "Igen_Anyu_legkésőbb_az_első_óra_után_mindenképpen_ megeszem!" Ha ez véletlenül mégsem így történt, akkor legalább délután osztálykirándulás-ízű zsemlét rágcsálhatott hazafelé az ember. Mennyivel jobb volt gimnazistának lenni! Kellő távolságra volt az otthontól, ezért jóval korábban kellett kelni mint az azt megelőző 8 évben. Reggelizés szóba se került. Menet közben a Vizslaparkon át simán el lehetett szívni egy cigit (éhgyomorra, Szakállas Tanár urat nagy ívb...

Kisváros hangulat - a nyugodtabb, csendesebb kikapcsolódásra vágyóknak. Főbb helyek: Öreg-tó, Tatai vár, óváros, Kálvária-domb és geológiai park, Cseke-tó. Az Öreg-tó 7 kilométeres szakasza körüljárható (gyalog és kerékpárral, illetve dottóval).  A tó mentén teraszok, padok, kávézók, éttermek, és kikötő; mivel kajakozásra és sétahajókázásra is van lehetőség. A belváros uralkodó irányzata a barokk, és a copf stílus. (A műemlékek erősen felújításra szorulnak.) Gasztro: főleg hagyományos étteremek, de újhullámos kávézó (reggelizde) is van, quality kávékkal, illetve minőségi street food-bisztrót is találni. Mivel Tata a Neszmélyi borvidék része, érdemes borokat kóstolni. A városban Csokizó is van, minőségi kakaófajtákkal, forrócsokikkal és táblás finomságokkal. :) Kult: a múzeumban és a vár területén többek között római-kori és kortárs képzőművészeti kiállítás; a tóparton borfesztivál; barokkfesztivál; minimaraton utcai futóverseny; török kori fesztivál. Fotók: ...

Mi lehet jobb dolog annál egy szimpla nyári délelőtt, mint az ország egyik legszebb szecessziós épületében, formatervezett bicikliket nézegetni? Hát az, ha végül azzal szembesülsz, hogy a kiállítás, amire jegyet váltottál, egy olyan világba (városi létbe) kalauzol el, amilyenbe mindig is élni szerettél volna. A VH1-es csodabringa Idealista, meg utópista vagyok egyszerre, legalábbis innen a magyar (és zalaegerszegi) valóságból (közgondolkodásból) nézve és értelmezve az Iparművészeti Múzeum Bringológia című tárlatát. Mert ami nekem itt utópiának (vagy inkább sci-finek?) tűnik, az Európa egyik felén már megvalósult, vagy ha még nem is, már erősen dolgoznak rajta. (A tárlat 10 ország termékeiből válogat.) S bár távol álljon tőlem az irigység, ilyenkor mégis arra gondolok, hogy fenébe is, de jó nekik! És, hogy mit csesztünk mi itt el annyira az elmúlt pár száz évben, hogy annak a mentalitásnak és hozzáállásnak, amit a tárlat közvetít, még a csírája is alig van meg nálunk. (Maximum p...