KULToUR-Vidék

A napokban kiderült, hogy nem vagyok őskövület, maximálisan a mában élek. Ebben az erősített meg, hogy kicsit nehezemre esett belehelyezkedni egy 11 ezer évvel ezelőtti történetbe. Jobban nyomasztott ugyanis az a gondolat, hogy egy napot Internet, sőt mi több, telefonhálózat nélkül kell eltöltenem. Nincs kapcsolat. Csak segélyhívásra. Az utóbbi 8-10 évben nem sokat forgolódtam hálózati lefedettség nélküli régiókban, teljesen hozzászoktam a permanens elérhetőség állapotához, csakúgy mint ahhoz a tudathoz, hogy bizonyos információk és hírek folyamatosan hozzáférhetők, elég csak végighúzni az ujjam az érintőképernyőn. Emlékezetemből kikoptak azok az (ős)idők, amikor analóg módon tengettük napjainkat. Az online hiányállapot megtapasztalásához úgy látszik épp a lovasi őskori festékbánya, és a Pécsely melletti szőlőhegyek világa kellett. Függő vagyok, mondták. Részemről inkább valamiféle digitális honvágy ez (talán majd egy másik bejegyzésben kifejtem, hogy mit értek alatta). Az átmeneti elt...

Túrázás közben időnkét nagyon fura, és egyben roppant szórakoztató elnevezésekkel lehet találkozni, már ami az egyes állomáshelyek (legyen az természeti képződmény, mesterséges objektum, vagy épített örökség) neveit illeti. Legutóbb például a Keszthelyi-hegység gyenesdiási szakaszán kirándultunk; ahol is a Szent Ilonáról elnevezett kápolnától egészen a Vadlánlikig (igen, Vadlány-lik) lehetett eljutni. Vagyis lesarkítva, a "szentségtől" valami démoni helyszínig; hiszen az majdnem biztos, hogy annak idején nem pozitív jelzőnek szánták, a "vad" szót egy leány esetében. (Sőt, még a vagányság kategóriájába sem tartozott az efféle "kihágás"). A név hallatán az ember hajlamos valami népi pajzánságra (perverzségre?) gondolni, vagy egy ledér nőszemélyre asszociálni. És talán nem is tévedünk sokat. A teljes valóságot persze sosem tudjuk meg, annyi azonban biztos (és tudományos), hogy egy ritka természeti képződményről, nevezetesen egy szélerózió által létrej...

A tó, a nádas, a háttérben meg a Badacsony. Szóval semmi különös, vagy extrém. Hacsak, nem a Csend. Az a fajta, melyben az evezőlapát csobbanása is súlyos zajnak számít, és csak a nádasból beszűrődő madárhangok nem tűnnek tájidegennek. Badacsonyról és környékéről már sokszor volt szó itt a KulTour-Vidéken, hiszen - évszaktól függetlenül - rendszeresen jövünk erre túrázni, borokat kóstolgatni, de a kulturális- és zenei programok is egyre sokszínűbbek. Zalaegerszegtől meg igazán nem egy nagy távolság, szóval bármikor át lehet ugrani egy szép pohár kéknyelű, meg egy jófajta magaslati távolba nézés kedvéért. Még az a fajta nyári villámlátogatás is nagyon frissítő, amikor a reggeli busszal érkezünk, az utolsó járattal meg haza is megyünk. De így is bőven van idő egy laza strandolásra, egy rövidebb hegymászásra, az alsó- és felső szférák között meg valami gasztro-kalandra. (Ez ám a "szentháromság"...) Szóval alaposan körbejártuk már a Badacsony-témát, de úgy látszik még...

Ennek a pünkösdi királyságnak nincs néprajzi vonatkozása. A "királyság" itt csak egy szleng. Jelezvén, hogy Pünkösd vasárnapján minden a lehető legnagyobb rendben volt (mondhatnám cool volt) a Tihanyi-félsziget gejzírmezőin; a Belső-tótól a Külső-tóig terjedő szakaszon. Menet közben átértékeltem magamban a Tihany-kérdést is. A Belső-tó részlete, háttérben az apátság Töredelmesen bevallom, eddig nem rajongtam magáért a faluért. Gyerekkori iskolai kirándulások alkalmával jártam csak itt, később meg átutazóban, vagy "átbiciklizőben", és az apátságra meg levendulára épített településmarketing nem nagyon hatott meg. Annak ellenére, hogy a levendulával alapvetően semmi bajom sincs. A főutca turistacsalogató bazár- és csárdasora viszont inkább riaszt, mint vonz; de leginkább untat. Így aztán a Tihany-ügy hosszú évekig nem volt nálam napirenden; vagyis a célállomásaim listáján. Közben azért az országos híradásokból tudtam, hogy a 2010-es évek elején sok pozitív vált...