KULToUR-Vidék

1 forint 50 fillér volt az ára annak sósperecnek, amit az az Eszti nevű lány adott a kezembe hétről hétre, aki a zalaegerszegi piac vásárcsarnokában dolgozott; amikor én még ovis voltam. A jobb oldalon volt a pékség, kígyózott előtte a sor péntek reggelente. Vagyis már inkább 10 óra után jártunk, de a nagyanyámnak az még bőven reggel volt. Szóval előreküldött kezemben az egyötvennel, meg azzal a szöveggel, hogy a kislánynak csak egy perec lesz, és az Eszti ezt már úgy is tudja. Kiválasztja a legszebbet, a legsósabbat, áthajol az üvegpult felett, úgy nyújtja. Senki nem volt mérges amúgy a tolakodás miatt. Inkább mosolyogtak elnézően, ahogyan esetlenül (vagy cukin???) nyújtózkodtam a pult előtt "lebegő" finomságért, lehetőleg úgy, hogy se az, se a markomban szorongatott egyötven ne a csarnok kövezetén landoljon. S bár az üzlet rendre  megköttetett, nagyanyám mégis mindig kicsit zavarban volt, hogy nem vártuk ki a sorunkat (mert máskülönben nem bírta az efféle pofátla...

Az abszolút reggel olyan állapot, mikor annyira korán érkezel valahová, hogy még a kávéházak is zárva vannak. Firenze; Stazione di Santa Maria Novella. Még 7 óra sincs, pedig a vonat majd' egy óra késéssel gördült be a pályaudvarra. Tizenkét óra zötykölődés és rázkódás után kiszállsz, kóvályogsz. Lerakod a csomagod az állomás megőrzőjében, mert a szállást csak 14 óra után lehet elfoglalni... aztán próbálod betájolni magad. Teljesen mindegy hol vagy, a bazilikát mindig "betolják" a képbe Bámulsz a térképre, értelmezni akarod a város utcaszerkezetét, de egyelőre nem érzed az arányokat, se azt, hogy merre van a jobb meg a bal. Beleveszel a hajnali szűk utcákba, céltalanul botladozol a macskaköveken. Kialvatlan vagy, de ez az álmosság jobbik fajtája. Mert mögötte kíváncsiság és energia lapul; ami majd hirtelen tör elő, minden átmenet nélkül. Még zavar a felkelő nap, viszont örülsz annak, hogy itt már most sokkal melegebb van, mint előző délután Bécsben, ahonnan indult...