KULToUR-Vidék

Lehetett volna Cseh Tamás miatt is, mert olyan jól nézett ki, ahogy a fiával abban a 2000-es filmben álltak az étkezőkocsi pultjánál. Aztán kiborult a sör ("Anyád fényképe elázik, bazdmeg!"), miközben robogott a vonat észak felé. Szóval azóta ott motoszkált, hogy egy ilyen vonattal Krakkóba azért el kéne... majd egyszer. Meg hát ott van a korábbi dal is, épp az a címe, hogy Krakkói vonat. Mert Krakkó a szabadságot, Lengyelország meg a rendszer elleni tiltakozást jelentette Cseh Tamásnak; és az apukám (beat)nemzedékének. Újév, friss levegő, Visztula-part. Lehetett volna a Háy miatt is, aki az Ország, város, fiú, lányban olyan szépen meg is fogalmazta ezt a szabadságélményt. Azzal együtt, hogy a valutaüzérek jól átverték mindjárt érkezéskor. De az egy másik kor volt: rubel-alapú, korlátozott utazási lehetőségekkel, nehézkes valutaváltással. Most meg az Európai Unióból vonatozunk az Európai Unióba; Kelet-Közép Európából Kelet-Közép Európába. Csak úgy, a két ünnep között....

Október vége, 17 fok, napsütés. Az olaszok fáznak; 25 fokosra fűtik a szállodai szobákat, vastag kabátban, sálban és sapkában várják reggel a Velencébe induló hajót Punta Sabbioni kikötőjében. A több mint két hetes magyarországi esőzés és sötétség után tavaszi energiák kezdenek el áramlani az emberben a melegtől és a tengeri széltől. Muszáj a szabadtéri ülést választani a hajón; szemben a nappal, kabát nélkül. Bár annyira laza sosem leszek, mint az angolok és a norvégok, akik szandálban és trikóban teszik ugyanezt. Látkép cölöpökkel Lehet, hogy rosszul vagyok összedrótozva, de Velencét közel sem tartom annyira romantikus városnak, mint amennyire azt évtizedek (vagy évszázadok) óta hirdetik a marketingkiadványok, és amik miatt többnyire mindenki annak is hiszi. Sőt, az "Adria királynője" kitüntető címmel is sokkal szívesebben megajándékoznék néhány horvátországi városkát. Számoljunk le a sztereotípiákkal, meg a giccses képsorokkal, ha Velencére gondolunk: hagyjuk a S...