KULToUR-Vidék

A horvátoknak Zadar, az olaszoknak Zára, s mi magyarok is ez utóbbi alakot vettük át a történelem folyamán. Nyilván nem véletlenül: a középkor java része ugyanis azzal telt, hogy Dalmácia fővárosát hol Velence, hol pedig az aktuális magyar király hajtotta uralma alá. Esti fények Aztán egy hosszabb itáliai, majd osztrák és francia fennhatóság után, egészen az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt a város. A záraiak amúgy jobban csíptek minket; vagyis a lazább (értsd: kereskedelmi szempontból számukra előnyösebb) magyar királyi köteléket. Így a 12-14. század során többször is fellázadtak a velencei uralommal szemben. Főtéri idill Ilyen történelmi előzmények után, teljesen logikus lenne, ha én is Zára névvel illetném a várost. De valahogy nem áll a számra. Az utazásunk körüli időszakban több ismerősöm is kérdezte, hogy miért "Zadarozok"? Alapvetően gőzöm sincs, bennem már ez a név rögzült. Érzelmileg meg nem tudok annyira kötődni ilyen r...

Nem szeretnék sokat szövegelni Piranról, leginkább azért, mert egyáltalán nem is akartam szövegelni róla. Az egész utazás tényleg pihenésnek indult, hogy még a nagy szeptemberi "beindulás" előtt legyen némi kikapcs: no kultúrprogram, no múzeumlátogatás, semmi kortárs művészet. Csak relax a parton a sziklák között; morajlás, hullámverés, sós pára. Romantikus vacsora borral-hallal-csevapcsicsával; andalgás a sikátorok között. Kilátás a várból: a lemenő nap fénye és a város felett lebegő (sós)pára Persze megint a sikátorok...ahol el kell veszni, el kell tűnni. Vagy forogni a saját tengelyed körül párszor, hogy akkor most merre is van a helyes irány. Amúgy meg kit érdekel az irány?! Nyaralunk, vagy mi! Amúgy se olyan bonyolult városka ez a Piran. Jobbról a tenger, balra feletted a régi vár, a kettő között meg szűk kis utcácskák, macskakövek. Itt még a mediterrán levegőn gömbölyűre hízott macskák is camouflage-t nyomnak: bundájuk felveszi a kopott házak, megfáradt lépcsők ...