KULToUR-Vidék

Talán az óvodai tejbedara szörnyű emléke, majd az iskolában kiosztott briós/karamellás tej éveken át kísértő rémképe volt az oka annak, hogy a reggelit hosszú ideig szabotáltam. A szüleim persze próbálkoztak egy darabig mindenféle kenyérre kenhető, meg zsemlébe való akármicsodákkal. Kísérleti jelleggel édes kakaóval, teával; hisz' nem illik üres gyomorral iskolába menni. Többnyire mégis úgy mentem. A reggelire szánt szendvics alufóliába csomagolva, a tea sárga citromleves-flakonba töltve landolt a hátizsákban. "Igen_Anyu_legkésőbb_az_első_óra_után_mindenképpen_ megeszem!" Ha ez véletlenül mégsem így történt, akkor legalább délután osztálykirándulás-ízű zsemlét rágcsálhatott hazafelé az ember. Mennyivel jobb volt gimnazistának lenni! Kellő távolságra volt az otthontól, ezért jóval korábban kellett kelni mint az azt megelőző 8 évben. Reggelizés szóba se került. Menet közben a Vizslaparkon át simán el lehetett szívni egy cigit (éhgyomorra, Szakállas Tanár urat nagy ívb...

Az abszolút reggel olyan állapot, mikor annyira korán érkezel valahová, hogy még a kávéházak is zárva vannak. Firenze; Stazione di Santa Maria Novella. Még 7 óra sincs, pedig a vonat majd' egy óra késéssel gördült be a pályaudvarra. Tizenkét óra zötykölődés és rázkódás után kiszállsz, kóvályogsz. Lerakod a csomagod az állomás megőrzőjében, mert a szállást csak 14 óra után lehet elfoglalni... aztán próbálod betájolni magad. Teljesen mindegy hol vagy, a bazilikát mindig "betolják" a képbe Bámulsz a térképre, értelmezni akarod a város utcaszerkezetét, de egyelőre nem érzed az arányokat, se azt, hogy merre van a jobb meg a bal. Beleveszel a hajnali szűk utcákba, céltalanul botladozol a macskaköveken. Kialvatlan vagy, de ez az álmosság jobbik fajtája. Mert mögötte kíváncsiság és energia lapul; ami majd hirtelen tör elő, minden átmenet nélkül. Még zavar a felkelő nap, viszont örülsz annak, hogy itt már most sokkal melegebb van, mint előző délután Bécsben, ahonnan indult...