KULToUR-Vidék

Ezen a túrán tulajdonképpen minden volt. Először is hőségriasztás, aztán csalános/kullancsos ösvények, majd kerek erdő, kiszáradt tó, hegymenet és végül falramászás. Utóbbi leginkább a tériszony nélkül élőknek, vagy azoknak, akik arról is meg vannak győződve, hogy ahová felmásztak, onnan le is tudnak jönni. A felsorolt apró kellemetlenségeket fogjuk fel inkább kalandnak, hiszen nincs lehangolóbb, mint egy olyan kirándulás, ahol nem történik semmi. Itt pedig a fizikai tréningen túl, az agyunkat is túráztathattuk, hiszen a 15 kilométeres távon meglehetősen sok kultúrtörténeti és földrajzi/növénytani ismerettel gazdagodhattunk. Tátika első pillantásra A régészet napja alkalmából szervezett geotúrát a Tátika-vár környékére Havasi Bálint régész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese, valamint dr. Szentes Szilárd geotúravezető (Túrafalók). A "Barangolás a múltba..." című rendezvény Zalaszántóról indult, a Tátika-várnál érte el a tetőpontját, aztán a Hidegkúti major felé ereszkedve té...

Túrázás közben időnkét nagyon fura, és egyben roppant szórakoztató elnevezésekkel lehet találkozni, már ami az egyes állomáshelyek (legyen az természeti képződmény, mesterséges objektum, vagy épített örökség) neveit illeti. Legutóbb például a Keszthelyi-hegység gyenesdiási szakaszán kirándultunk; ahol is a Szent Ilonáról elnevezett kápolnától egészen a Vadlánlikig (igen, Vadlány-lik) lehetett eljutni. Vagyis lesarkítva, a "szentségtől" valami démoni helyszínig; hiszen az majdnem biztos, hogy annak idején nem pozitív jelzőnek szánták, a "vad" szót egy leány esetében. (Sőt, még a vagányság kategóriájába sem tartozott az efféle "kihágás"). A név hallatán az ember hajlamos valami népi pajzánságra (perverzségre?) gondolni, vagy egy ledér nőszemélyre asszociálni. És talán nem is tévedünk sokat. A teljes valóságot persze sosem tudjuk meg, annyi azonban biztos (és tudományos), hogy egy ritka természeti képződményről, nevezetesen egy szélerózió által létrej...

Zágráb mindig az a hely volt, ami csak az autópálya útirányjelző-tábláin létezett, és hiába csökkent közöttünk egy időre a távolság, végül rendre elkerültük egymást. Mert nyáron, a tömített sávokban az autók_a_tenger_felé... veszik az irányt. Ki is akarna kánikulában egy nagyváros falai között lófrálni, amikor tengerparti városkák halszagú sikátoraiban is tévelyeghet. Szétsült fejjel, sűrűn váltogatva laza italokat és krémes fagyikat. Szóval Zágráb volt az a hely, amit "majd egyszer megnézünk"; szezonon kívül. Mondjuk tavasszal vagy ősszel. A Jelasics tér az egyik központi helyszín Tévedtem, mert végül téli látogatás lett ebből, ami a horvát fővárosban nagyon is szezon. Mégpedig adventi. Így hát én, aki finoman szólva sem vagyok egy nagy karácsony rajongó, az itthoni kavalkád után belecsöppentem egy még nagyobb őrületbe. Európa egyik legváltozatosabb (és a közönségszavazás eredménye alapján a legjobb) karácsonyi forgatagába. Nem ért persze váratlanul a dolog, már csak...

Ennek a pünkösdi királyságnak nincs néprajzi vonatkozása. A "királyság" itt csak egy szleng. Jelezvén, hogy Pünkösd vasárnapján minden a lehető legnagyobb rendben volt (mondhatnám cool volt) a Tihanyi-félsziget gejzírmezőin; a Belső-tótól a Külső-tóig terjedő szakaszon. Menet közben átértékeltem magamban a Tihany-kérdést is. A Belső-tó részlete, háttérben az apátság Töredelmesen bevallom, eddig nem rajongtam magáért a faluért. Gyerekkori iskolai kirándulások alkalmával jártam csak itt, később meg átutazóban, vagy "átbiciklizőben", és az apátságra meg levendulára épített településmarketing nem nagyon hatott meg. Annak ellenére, hogy a levendulával alapvetően semmi bajom sincs. A főutca turistacsalogató bazár- és csárdasora viszont inkább riaszt, mint vonz; de leginkább untat. Így aztán a Tihany-ügy hosszú évekig nem volt nálam napirenden; vagyis a célállomásaim listáján. Közben azért az országos híradásokból tudtam, hogy a 2010-es évek elején sok pozitív vált...