KULToUR-Vidék

Van, akinek csak egy díszítetlen "kocka", vagy más geometrikus forma jut eszébe róla, van, aki magát a szót sem nagyon ismeri. Vagy - a legrosszabb verzió - egy-egy házra nézve, a szocialista korszak építészetére asszociál. Persze olyan is akad, aki odáig van érte, sőt ebből nyer inspirációt valamilyen művészi tevékenységhez, vagy lakberendezéshez. Bauhaus alapszínek és formák (Ludwig Múzeum kiállítása) Azt már régóta tudjuk, hogy mit adtak nekünk a rómaiak (legalábbis a Brian élete óta biztosan), de vajon mit adott nekünk a Bauhaus? Na, nem a barkács- és építészeti kellékeket árusító üzletlánc, hanem az a komplex iskola (majd az ebből kibontakozó irányzat), ami idén éppen 100 esztendős. És amiről világszerte kiállításokkal és más kulturális programokkal emlékeznek meg. Annál is inkább, mert nemcsak építészetről van szó. Színskála. Bauhaus ihlette, kortárs alkotás (Ludwig Múzeum kiállítása) A Bauhaus történetét nem szeretném hosszan ecsetelni, bárki utánan...

Csőváz! - köszönünk sokszor a legközvetlenebb ismerőseinknek, barátainknak. Aztán lazán lehuppanunk egy székre - lehet, hogy épp egy kései csővázasra. Nem mintha a harmincas években kitalált modern dizájnnak, illetve a szóban forgó szék tervezőjének, Breuer Marcellnek (1902-1981) bármi köze is lenne az olasz "Csáóból" magyarított és szlengesített köszönéshez. Hacsak annyi nem, hogy Breuer ismét itthon van; legalábbis a szellemisége, na meg néhány általa tervezett modell. Úgyhogy simán megérdemel egy köszönést; részemről jó hangosat :) A magyarországi születésű, világhírűvé vált építész-formatervező - aki a Bauhaus mestere is volt egyúttal - legfontosabb munkáiból még az év végén nyílt tárlat a fővárosi Iparművészeti Múzeumban, Breuer újra itthon! címmel. Igen, sok csővázas ülőalkalmatosság látható a kiállításon; meg sok minden más is. Főleg, hogy Breuer kor- és munkatársai is bemutatkoznak néhány jellegzetes épület-, lakás -és bútortervvel.   Az a helyzet, hogy...

Mi lehet jobb dolog annál egy szimpla nyári délelőtt, mint az ország egyik legszebb szecessziós épületében, formatervezett bicikliket nézegetni? Hát az, ha végül azzal szembesülsz, hogy a kiállítás, amire jegyet váltottál, egy olyan világba (városi létbe) kalauzol el, amilyenbe mindig is élni szerettél volna. A VH1-es csodabringa Idealista, meg utópista vagyok egyszerre, legalábbis innen a magyar (és zalaegerszegi) valóságból (közgondolkodásból) nézve és értelmezve az Iparművészeti Múzeum Bringológia című tárlatát. Mert ami nekem itt utópiának (vagy inkább sci-finek?) tűnik, az Európa egyik felén már megvalósult, vagy ha még nem is, már erősen dolgoznak rajta. (A tárlat 10 ország termékeiből válogat.) S bár távol álljon tőlem az irigység, ilyenkor mégis arra gondolok, hogy fenébe is, de jó nekik! És, hogy mit csesztünk mi itt el annyira az elmúlt pár száz évben, hogy annak a mentalitásnak és hozzáállásnak, amit a tárlat közvetít, még a csírája is alig van meg nálunk. (Maximum p...

Nem vagyok egy tipikus turista, általában gyorsan elkerülöm az útikönyvek által ajánlott nevezetességeket, és saját utamat járva teszek kisebb felfedezéseket egy-egy idegen városban. Így volt ez legutóbb Kölnben, Németország negyedik legnagyobb városában is. Nem időztem a sokat emlegetett kölni dóm előtti téren, és nem mentem be a gótikus katedrálisba. Persze a tornyok többször is megihlettek, de nem a térről felfelé nézve, hanem sokkal távolabbról; a tornyok és a város egyéb épületeinek viszonyrendszere érdekelt, ami többször is jó fotótémának bizonyult. Dóm tornyok a Ludwig Múzeum tetejéről A város építészeti sokszínűsége egyébként is lenyűgöző. Mivel jó ideje vonz a minimál stílus és a Bauhaus dizájn, bőven volt miben gyönyörködnöm. A változatosság különösen a Rajna parton érhető tetten. Az Alteburger utcától elindulva, a folyó bal partja mellett a Severins-híd és a belvárosi Hohenzollern-híd felé sétálva szinte minden történelmi korszak lenyomata megtalálható, és ami a legs...