KULToUR-Vidék

Van, akinek csak egy díszítetlen "kocka", vagy más geometrikus forma jut eszébe róla, van, aki magát a szót sem nagyon ismeri. Vagy - a legrosszabb verzió - egy-egy házra nézve, a szocialista korszak építészetére asszociál. Persze olyan is akad, aki odáig van érte, sőt ebből nyer inspirációt valamilyen művészi tevékenységhez, vagy lakberendezéshez. Bauhaus alapszínek és formák (Ludwig Múzeum kiállítása) Azt már régóta tudjuk, hogy mit adtak nekünk a rómaiak (legalábbis a Brian élete óta biztosan), de vajon mit adott nekünk a Bauhaus? Na, nem a barkács- és építészeti kellékeket árusító üzletlánc, hanem az a komplex iskola (majd az ebből kibontakozó irányzat), ami idén éppen 100 esztendős. És amiről világszerte kiállításokkal és más kulturális programokkal emlékeznek meg. Annál is inkább, mert nemcsak építészetről van szó. Színskála. Bauhaus ihlette, kortárs alkotás (Ludwig Múzeum kiállítása) A Bauhaus történetét nem szeretném hosszan ecsetelni, bárki utánan...

Csőváz! - köszönünk sokszor a legközvetlenebb ismerőseinknek, barátainknak. Aztán lazán lehuppanunk egy székre - lehet, hogy épp egy kései csővázasra. Nem mintha a harmincas években kitalált modern dizájnnak, illetve a szóban forgó szék tervezőjének, Breuer Marcellnek (1902-1981) bármi köze is lenne az olasz "Csáóból" magyarított és szlengesített köszönéshez. Hacsak annyi nem, hogy Breuer ismét itthon van; legalábbis a szellemisége, na meg néhány általa tervezett modell. Úgyhogy simán megérdemel egy köszönést; részemről jó hangosat :) A magyarországi születésű, világhírűvé vált építész-formatervező - aki a Bauhaus mestere is volt egyúttal - legfontosabb munkáiból még az év végén nyílt tárlat a fővárosi Iparművészeti Múzeumban, Breuer újra itthon! címmel. Igen, sok csővázas ülőalkalmatosság látható a kiállításon; meg sok minden más is. Főleg, hogy Breuer kor- és munkatársai is bemutatkoznak néhány jellegzetes épület-, lakás -és bútortervvel.   Az a helyzet, hogy...

Eredetileg nem terveztem, hogy a KulTour-Vidéken budapesti történésekről is beszámolok. Most mégis kivételt teszek, mert egy olyan kezdeményezésről (illetve kezdeményezésekről) van szó, amit egyrészt kisebb városokban is el lehet indítani, másrészt a főváros alaposabb megismerését szolgálja. Ráadásul nem unalmas, szájbarágós módon, hanem a kíváncsiságra, titkokra és a felfedezés örömére alapozva. Az utóbbi években egyre népszerűbbek lettek a tematikus városi séták Budapesten. Több cég és egyesület foglalkozik azzal, hogy egy-egy városrész történetét, vagy építészeti értékeit bemutassa a környéken élőknek, akik így néhány órára turistának érezhetik magukat saját városukban. Lehet persze azt mondani, hogy ez is csak egy biznisz (általában 1500-3500 Ft körül vannak séták) és a túraszervezők egyre hangzatosabb címekkel próbálnak egymásra licitálni, immár nemcsak a helyben élőket, hanem a turistákat is megcélozva. Ettől függetlenül mégiscsak a lakóhely jobb megismerésérő...

Semmi különös, csak lépcsők. Legtöbbször figyelemre sem méltatjuk őket; maximum bosszankodunk, ha túl magasra kell menni, ha hideg, esős/havas napokon csúszóssá válnak, vagy ha úgy széttöredeznek, hogy az már balesetveszélyes. Lényük és lényegük a funkcióban rejlik, és ennyi. Ez a funkcionalitás azonban erősen hanyatlóban van, mert a legtöbb helyen már a liftek uralják a szintkülönbségek leküzdésére szánt teret. Lépcső egy régi soproni lakóház belső udvarán Részemről maradnék inkább a lépcsőknél. Nem, nem azért, mert lépten-nyomon azt olvasni, hogy a lépcsőzés milyen egészséges, még csak azért sem, mert valójában nem szeretek szűk liftekben zsúfolódni, hanem egyszerűen azért, mert a lépcsők szépek. Illetve ez így nem igaz, inkább mondjuk úgy, hogy tudnak szépek lenni; ahol még foglalkoznak velük a tervezésnél, vagy az állagmegóvásnál. Az építészeti trendek manapság nem feltétlenül kedveznek a hangsúlyos, vagy éppen egyszerűségükben szép lépcsősorok kialakításának. Míg hosszú i...

Nem vagyok egy tipikus turista, általában gyorsan elkerülöm az útikönyvek által ajánlott nevezetességeket, és saját utamat járva teszek kisebb felfedezéseket egy-egy idegen városban. Így volt ez legutóbb Kölnben, Németország negyedik legnagyobb városában is. Nem időztem a sokat emlegetett kölni dóm előtti téren, és nem mentem be a gótikus katedrálisba. Persze a tornyok többször is megihlettek, de nem a térről felfelé nézve, hanem sokkal távolabbról; a tornyok és a város egyéb épületeinek viszonyrendszere érdekelt, ami többször is jó fotótémának bizonyult. Dóm tornyok a Ludwig Múzeum tetejéről A város építészeti sokszínűsége egyébként is lenyűgöző. Mivel jó ideje vonz a minimál stílus és a Bauhaus dizájn, bőven volt miben gyönyörködnöm. A változatosság különösen a Rajna parton érhető tetten. Az Alteburger utcától elindulva, a folyó bal partja mellett a Severins-híd és a belvárosi Hohenzollern-híd felé sétálva szinte minden történelmi korszak lenyomata megtalálható, és ami a legs...