KULToUR-Vidék

A tó, a nádas, a háttérben meg a Badacsony. Szóval semmi különös, vagy extrém. Hacsak, nem a Csend. Az a fajta, melyben az evezőlapát csobbanása is súlyos zajnak számít, és csak a nádasból beszűrődő madárhangok nem tűnnek tájidegennek. Badacsonyról és környékéről már sokszor volt szó itt a KulTour-Vidéken, hiszen - évszaktól függetlenül - rendszeresen jövünk erre túrázni, borokat kóstolgatni, de a kulturális- és zenei programok is egyre sokszínűbbek. Zalaegerszegtől meg igazán nem egy nagy távolság, szóval bármikor át lehet ugrani egy szép pohár kéknyelű, meg egy jófajta magaslati távolba nézés kedvéért. Még az a fajta nyári villámlátogatás is nagyon frissítő, amikor a reggeli busszal érkezünk, az utolsó járattal meg haza is megyünk. De így is bőven van idő egy laza strandolásra, egy rövidebb hegymászásra, az alsó- és felső szférák között meg valami gasztro-kalandra. (Ez ám a "szentháromság"...) Szóval alaposan körbejártuk már a Badacsony-témát, de úgy látszik még...

A kétszáz éves receptúra szerint a legkövérebb, s legédesebb mustot kell kiválasztani és hatalmas rézüstben, főzéssel sűríteni. A kihűlt mustot hordókba szemezett szőlőszemekre öntötték rá, aztán jött a fűszerezés. A mustármag, és a fehér üröm alap volt, nem is titkolták. A többi hozzávaló? Az már kicsit rejtélyesebb, változatosabb. Szegedy Róza (1775-1832; Szegedy Ignác zalai alispán leánya, Kisfaludy Sándor költő múzsája és felesége) receptjében fahéj, bazsalikom és szegfűszeg is jutott a nedűbe. A 19. században ezt a zamatos, illatos fűszerkeveréket patikákban is árulták és "Species"-nek hívták. A füves zacskót tizennégy napra áztatták (madzagon eresztették) a mustba, ami lassan forrva átvette azok ízét. Hideg esték nedűje Badacsony egyik specialitásáról, az ürmösborról szól a történet. Már csak azért is, mert közelednek a sötét, hideg hónapok, az ürmös meg a téli esték egyik kedvelt itala volt - a korabeli források szerint leginkább az asszonynép számára. Ehhez ha...

Ezredszer is Badacsony, és még ezerszer Tóti-hegy! :) Ez utóbbi tetejére most sikerült először feljutni. (Na, nem azért mert olyan meredek. Nem kell mindent elhinni, amit néhány túraajánlóban írnak róla.) A panoráma mindkét hegyről csodás, viszont a Tóti-hegy tetejéről a legpazarabb a látvány. Szinte leírhatatlan (és lefotózhatatlan), kiabálni van kedve az embernek, mikor felér. :D A tetőről 360 fokban látszik minden: a Balaton, a tanúhegyek, a Káli-medence. A Káptalantóti útról bő fél óra alatt fel lehet érni a gyalogösvényen. Lefelé még gyorsabb az út... és utána az Istvándy pincészet gasztro-kínálatát sem szabad kihagyni. Az itt kóstolt meggyes-mákos gubát az emberiség 8. főbűnének nyilvánítottam! ;) U.i.: A fotóknál a két hegy közötti "váltás" a KisHableánynál van - ahol érdemes megkóstolni a Bazalt-burgert. Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel!

Októberi rizling bor-keresés a Badacsonyi Borvidék pincéiben. Egy kis gyalogtúra az őszi napsütésben, szőlőevés, borkóstolás, beszélgetés a borászokkal: termőhelyekről, fajtákról, oltásról, idei fagykárokról. A háttérben a Gulács.  2013-óta szerveznek a badacsonyi régióba Bortriatlont a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület tagjai. Ez évente három tematikus bortúrát jelent; a májusi hétvégén a szürkebarátot, a júniusin a kéknyelűt, az októberin pedig a rizlinget ismerhetik meg a túrázók. Többnyire 10-12 Badacsony-környéki borász csatlakozik az akcióhoz, akikhez - mint egy igazi teljesítménytúrán ;) - pecsételőfüzettel érdemes érkezni. Kitűzőket, palack borokat nyerhet az, aki jól bírja a kóstolgatást, és minél több helyre benéz. (Úgy tűnik, én inkább a gyaloglást bírom jól, mert idén csak kitűzőt sikerült szereznem 3 pecsétért cserébe; igaz most csak az első napra érkeztem.) Persze kulturális, meg gasztro-programok is kísérik a rendezvényt: sajttálak, bogrács...