KULToUR-Vidék

Sosem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy egyszerűen csak természetesnek tartom, hogy a zalaegerszegi belváros egyik meghatározó épületegyüttese. (Annál is inkább, mert életkorom miatt maximum régi fotókon láthattam, hogy milyen volt a városkép mielőtt megépült.) A Csipkeházakról van szó, ami a minap ismét fókuszba került, mert a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület javaslatára a települési értéktár része lett (több más helyi "jelenséggel" együtt).   Vagyis egy olyan helyi értékké vált, ami akár méltó lehet arra is, hogy a Magyar Értéktárba kerüljön, vagy (merjünk nagyot álmodni) hungarikum legyen. Persze a piramis csúcsára csak egy hosszú  procedúra után lehet felérni: sok fordulós ajánlások és mindenféle testületi döntések kellenek hozzá. Szóval nem valószínű, hogy a legmagasabb szintig eljutunk vele; hacsak egyszer nem lesz véletlenül egy olyan kategória, ami a szocialista korszak építészeti értékeiből válogat. A Vadász György építész által tervezett Csipkeházak...

Sosem rajongtam túlságosan azokért a képeskönyvekért, amelyek idillikus módon, néha már álomszerűen ábrázolnak egy-egy várost; illetve annak néhány kiragadott épületét, terét. Persze tisztában vagyok vele, hogy turisztikai és marketing szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül egy-egy ilyen albumba, és hogy reprezentációs ajándékként sem lehet akármit becsomagolni. Mégis, kicsit idegenkedve lapozgatom az általam ismert (vagy csak kicsit ismert) városokról készült kiadványokat. Túlnyomott színek, tökéletes kék ég bárányfelhőkkel, ablakokon megcsillanó napfény, portalan, szemétmentes utcák, naplementében felröppenő madarak... és a közhelyeket még hosszan lehetne sorolni. Giccs? Talán. Kirakat-érzés? Az. Olyannyira, hogy ilyen képek alapján biztos nem választanék úti célt. Elgondolkodtató viszont, hogy vajon mi lehet ennek a jelenségnek a fonákja. Mi kerülhetne egy úgynevezett "Anti-képes albumba"? Nyilván a nem szépnek vélt épületekről, elhanyagolt területekről (get...