KULToUR-Vidék

A Déli Pályaudvar metróbejárata melletti lemezbolt kultikus helynek számított. Az a fajta "bűnbarlang" volt, amilyenre kisvárosokban kevés példa akadt, hiszen ha volt is zenebolt, oda kevesebb áru jutott el. Így a Déliben lévő üzletről tudott minden olyan vidéki alter-arc, rocker, hippi, dark, vagy punk (stb.), akinek épp erre az állomásra futott be a vonata. (Meg nyilván egyéb "feketeövesek" is ismerték a helyet). Egyszer - még általános iskolás korunkban - Pestre kirándultunk busszal: akinek jó jegyei voltak földrajzból, megnézhette a planetáriumot (vagy valami ehhez hasonló, "tanulásösztönző" akció keretében utazhattunk el). A barátnőmmel kikönyörögtük, hogy a visszaút előtt hadd metrózzunk át a Délibe. A Lemezboltba. Kíséret nélkül. Persze meg kellett ígérnünk, hogy nem térünk le a piros metró vonaláról, nem állunk szóba senkivel, nem rabolnak el minket útközben és a kijelölt időpontban szépen visszaérünk a gyülekezőhelyre. Blablabla. Riszpekt a ...

Ha a nagy készülődésben a konyhapulton marad az útipálinka, az elég kellemetlen; főleg hogy egy tizenegy órás vonatútra készülünk. Ráadásul az "Adria" nemzetközi gyorsvonatról nem éppen jó hírek keringenek a világhálón: többszörösen eladott helyjegyek, tumultus, nem létező kocsik és ülőhelyek. Még szerencse, hogy fekvőhelyes fülkébe váltottunk jegyet; a kusettben állítólag nincs fennforgás. Persze azért volt egy kis probléma a hálótársainkkal: egy orosz apukának nem abba a fülkébe adott fekvőjegyet a MÁV, ahová a családjának. A fiatal, új generációs, amúgy teljesen jó fej kalauz - aki épp első munkanapját töltötte ezen a vonalon - pedig egy ellenőrzéstől tartva nem merte "egyben tartani" a családot, így az apukának érkezésünk után költöznie kellett. Split a tengerről nézve Vonatút az éjszakában Szóval, ha a pálinka otthon marad, akkor be kell ugrani a restibe. Nagykanizsa-utasellátó, este kilenc. Erősen záróra. A pálinkakínálat gyér, a borra rá sem mere...