KULToUR-Vidék

Should I stay or should I go? Dilemmázhatnának magukban azok a köztéri alkotások, melyek itt rekedtek a múltból, vagyis a rendszerváltozás előtti időkből. Persze a szobrászok nem formáztak a fejükbe gondolkodásra alkalmas szervet, ezért nem agyalnak azon, hogy menjenek-e vagy maradjanak. Megteszik ezt helyettük mások. Nekem meg onnan jutott eszembe ez az eredtileg 1982-es punk nóta (by Clash), hogy az én korosztályom főleg egy 90-es évek elején futó Levi's reklámból ismeri a dalt. Vagyis azokból az évekből, amikor a "komcsi" szobroknak el kellett volna tűnniük; mindazokkal együtt akik megrendelték őket, vagy jeles alkalmakkor zászlókat lobogtattak körülöttük (nyilván nem Levi'sben). Úgy alakult, hogy voltak olyan művek, amik mentek a kukába, mások meg maradtak (hasonlóan a "megrendelőikhez", de az egy másik sztori és a legkevésbé sem KulTour-Vidékre való). Szóval néhány szobor túlélte a változó időket, mert mondjuk nem volt akkora szimbolikus jelentősége, va...

Fiatalok a Vizslaparkban, Fiatalok a Deák téren. Két korszak, két stílus, két teljesen más alkotói/megrendelői törekvés/szándék. Mégis egy ideje (elsétálva egyik vagy másik mellett), azon gondolkodom, hogy ez a két szobor, minden látszólagos különbözősége ellenére nagyon is összecseng. Mert a végső üzenet szinte ugyanaz: fiatalság, szabadság, szerelem (a kezdeti bénázásoktól az érettebb periódusig). Mindezek pedig a szünidőben és a hosszúra nyúlt nyárestéken felértékelődnek. (Életkortól függetlenül.) Az adott kor lenyomatai (stílusbéli eltérései) persze jól megfigyelhetők a szobrokon. A vizslaparki Fiatalok (vagy más néven Térdelők) 1970-ben készült el, mégpedig a belváros egy akkor dinamikusan fejlődő zónájában. A korábbi Vizsla-rét ekkoriban lett Ifjúsági park, és 1970-től kezdtek el felépülni a Vizslapark szomszédságában a tízemeletes házak is. Rózsa Péter szobrászművész a frissen kialakított parkba, kőből formálta meg a fiatal női és férfi alakot, akik egy műkő medence...

Beszéljünk egy picit a Landorhegyről. Már csak azért is, mert nekem ez a városrész sokáig kiesett a "vonzáskörzetemből". Ahhoz képest, hogy zalaegerszegi vagyok, túl sok időt nem töltöttem el a környéken. Sem olyan rokonom, barátom nem élt itt, aki miatt gyakran jártam volna erre, vagy mondjuk nyári szünidők alatt a házak között csatangoltam volna. A Landorhegy gyerekkoromban kimerült abban, hogy néha meglátogattam az anyukámat a ruhagyári szerkesztőségi szobájában, meg hogy az egykori pártiskola (ma főiskola) tornatermébe jártam karate edzésre. Bemelegítésképpen úgynevezett Pais-köröket futottunk az iskola - VMK - kiserdő szakaszon (fúúú, de utáltam). Később meg szinte csak a VMK programjai miatt ejtettem útba a városrészt. (Jó-jó, volt pár év, amikor a Skála nevű műintézmény rock-diszkóját, meg a Napfény blues-kocsmáját is sűrűn látogattam hétvégente; de hát az éjszakai móka volt, és legkevésbé sem a helyi épületek és köztéri alkotások jártak a fejemben.)...

A helyszín autentikus, az ünnep már nem. Nincs felvonulás, se sör-virsli akció. Lenin szobra a város múzeumának kőtárában pihen, limlomok közt; bár még áll, nem dőlt el. Ennyi jár is a régmúlt idők, meg a ház szellemének, hiszen pártszékháznak épült annak idején, nem múzeumnak. Aratók A "vasmű" parkolója tele van autókkal: igen, manapság munkaszüneti napon is dolgoznak. A munka ünnepén is! A szocialista ipar egyik legnagyobb mintavállalata - mely köré egy város épült fel - a rendszerváltozást követően részvénytársasággá alakult. Most a magyaron kívül EU-s, valamint orosz és ukrán zászló leng a homlokzatán. Mindez vagy a sors fintora, vagy így áll helyre a karmikus egyensúly :) Lenin a kuka mögött Május 1. Dunaújváros. Majális nélkül. Volt persze valamiféle ünnepi rendezvény a főtéren (lufi, lángos, kürtöskalács, meg zene a színpadon), de ennek már nem sok köze van a klasszikus majálisokhoz, és ez így van jól. Mert a város nem múzeum, nem kulissza, még csak nem...