Beszéljünk egy picit a Landorhegyről. Már csak
azért is, mert nekem ez a városrész sokáig kiesett a
"vonzáskörzetemből". Ahhoz képest, hogy zalaegerszegi vagyok, túl sok
időt nem töltöttem el a környéken. Sem olyan rokonom, barátom nem élt
itt, aki miatt gyakran jártam volna erre, vagy mondjuk nyári szünidők
alatt a házak között csatangoltam volna.
A Landorhegy gyerekkoromban kimerült abban, hogy néha meglátogattam az
anyukámat a ruhagyári szerkesztőségi szobájában, meg hogy az egykori
pártiskola (ma főiskola) tornatermébe jártam karate edzésre.
Bemelegítésképpen úgynevezett Pais-köröket futottunk az iskola - VMK -
kiserdő szakaszon (fúúú, de utáltam).
Később meg szinte csak a VMK programjai miatt ejtettem útba a
városrészt. (Jó-jó, volt pár év, amikor a Skála nevű műintézmény
rock-diszkóját, meg a Napfény blues-kocsmáját is sűrűn látogattam
hétvégente; de hát az éjszakai móka volt, és legkevésbé sem a helyi
épületek és köztéri alkotások jártak a fejemben.)
Az elmúlt bő másfél évben viszont úgy adódott, hogy gyakran gyalogoltam
keresztül a városrészen; mindig más-más utat választva a belváros felé.
Közben próbáltam a fejemből eltüntetni azokat az évtizedes
sztereotípiákat, hogy a Landorhegy egy élhetetlen, ronda,
beton-dzsumbuj. Tény, hogy utcái, terei klasszikus értelemben véve talán
nem képeslapra valók - bár mivel engem épp nem a klasszikus megoldások
érdekelnek, látok benne némi fantáziát :) - azért találni itt számos
érdekességet és feledésbe merült értéket. Ami nyilván azért merült
feledésbe, mert a szocializmus korszakából származik, és mint ilyen,
csak kidobni való, gonosz dolog lehet. Pedig szerintem bőven eltelt már
annyi év, hogy kellő távolságból, ideológiamentesen és értékelvűen
tekintsünk egy-egy épületre, szoborra, vagy más köztéri objektumra.
A következő képeken (a teljesség igénye nélkül) ezekből válogattam össze
a kedvenceimet. A fotók az elmúlt 1-2 év termései. Segítségemre
szolgált közben a Landorhegyi Településrészi Önkormányzat nyár elején
szervezett múltidéző sétája, aminek köszönhetően több olyan helyre is
el-, illetve bejutottam, ahová magamtól eszembe sem jutott volna. Így
szereztem tudomást például arról, hogy van egy hátrahagyott Szabolcs
Péter szobor (Zászlóvivők) a hadkiegészítő parancsnokság utcafronttól
távol eső udvarán. Sorsa elég bizonytalan.
Ami a Landorhegy "koordinátáit" illeti: nálam hangulatában és stílusában
az olai-csomópont, Platán sor, Göcseji út és az attól északra,
észak-nyugatra lévő utcák fedik le a területet; a "hegyeket" már nyilván
nem számítva bele. Így kerülhetett be a válogatásba a "Betonként"
emlegetett egykori vendéglátóhely épülete (bár oldalára olai van írva),
vagy a Deák-iskola kollégiumának udvarán található Ollós lány, ami régen
a Ruhagyár területén állt.
Megint elmondom, amit hasonló posztok esetén szoktam: hagyományos
értelemben véve nem szép képek ezek, de árulkodóak. Sokszor a múlt
üzenetét és a jelen kor életstílusát egyszerre hordozzák magukban.
Szerintem emiatt fontos olykor a fókuszba helyezni őket.
Fotók:
 |
| Landorhegyi út - Fodrászat |
 |
| A
volt laktanya (ma főiskola) előtt található ez a... szerintem
műalkotás. Letisztult forma, hangulatos szín, keretből kifutó graffiti,
ami harmonizál a lábazattal. És a növényekről, mint organikus
kiegészítőkről se feledkezzünk meg :) |
 |
| Beton 1. Felhívnám a figyelmet a kockás függönyre |
 |
| Beton 2. Ebből az épületből némi felújítás és átszínezés után sok jó dolgot ki lehetne hozni. |
 |
| Beton 3. OLAI :) |
 |
| Ennek a kompozíciónak Városköszöntő a neve. 1980-ban készült. (Paizs László alkotása.) |
 |
| A fodrászat még működik... |
 |
Tízemeletes az olai csomópontnál. Az ABC pár hónapja bezárt...
|
 |
| Palánk magány. Az egykori Pais-iskola udvara. |
 |
| Színharmónia! :) |
 |
| Tegye fel a kezét, aki tesiórákon járt ide úszni! |
 |
| Látkép, Pais-iskola tetővel. |
 |
A gömbjuharok egész szépen feloldják a garázssor "kockaságát".
|
 |
A rendezettségen túl, van valami ódonság és szomorúság ezekben a garázsokban...
|
 |
| ...és szép szöget zárnak be a lakóépülettel - persze csak bizonyos szögből |
 |
| A Gasparich utca igazi ásza; távolról... |
 |
| ...s közelről :) |
 |
A Madách utcában elég jók lettek az ablakok körüli színezések.
|
 |
| Amikor a szocializmus modernitása és a digitális korszellem összekapcsolódik egy feliratban: www.landorhegyi.hu |
 |
| Menzaépület - sajnos a nyár folyamán eltűntek a csempék :( |
 |
Az Ollós lány. Szerintem a szobrokat hátulról is meg kell nézni, hiába elölről koszorúzzák őket. (Mondjuk ezt pont nem szokták.)
|
 |
| Fiú kecskével (részlet). A Landorhegyi úti házak között található. 1971-ben készült (Somogyi Árpád műve). |
 |
| Ho bácsi... |
 |
| Szabolcs Péter elfeledett szobra. |
 |
Az Űrhajós emlékmű (Déryné utca). Ez az egyik nagy kedvencem! 
Sajnos nem sok figyelmet kap, pedig elég jó kis kompozíció. A felirat
kezd olvashatatlanná válni. Úgy kezdődik, hogy: "Az emberiség nem marad
örökké a földön...." |
 |
Big City Life. YESSS!  |
|
|
Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése