A KÉPben: a zalaegerszegi Landorhegy

Beszéljünk egy picit a Landorhegyről. Már csak azért is, mert nekem ez a városrész sokáig kiesett a "vonzáskörzetemből". Ahhoz képest, hogy zalaegerszegi vagyok, túl sok időt nem töltöttem el a környéken. Sem olyan rokonom, barátom nem élt itt, aki miatt gyakran jártam volna erre, vagy mondjuk nyári szünidők alatt a házak között csatangoltam volna.


A Landorhegy gyerekkoromban kimerült abban, hogy néha meglátogattam az anyukámat a ruhagyári szerkesztőségi szobájában, meg hogy az egykori pártiskola (ma főiskola) tornatermébe jártam karate edzésre. Bemelegítésképpen úgynevezett Pais-köröket futottunk az iskola - VMK - kiserdő szakaszon (fúúú, de utáltam). Később meg szinte csak a VMK programjai miatt ejtettem útba a városrészt. (Jó-jó, volt pár év, amikor a Skála nevű műintézmény rock-diszkóját, meg a Napfény blues-kocsmáját is sűrűn látogattam hétvégente; de hát az éjszakai móka volt, és legkevésbé sem a helyi épületek és köztéri alkotások jártak a fejemben.) Az elmúlt bő másfél évben viszont úgy adódott, hogy gyakran gyalogoltam keresztül a városrészen; mindig más-más utat választva a belváros felé. Közben próbáltam a fejemből eltüntetni azokat az évtizedes sztereotípiákat, hogy a Landorhegy egy élhetetlen, ronda, beton-dzsumbuj. Tény, hogy utcái, terei klasszikus értelemben véve talán nem képeslapra valók - bár mivel engem épp nem a klasszikus megoldások érdekelnek, látok benne némi fantáziát :) - azért találni itt számos érdekességet és feledésbe merült értéket. Ami nyilván azért merült feledésbe, mert a szocializmus korszakából származik, és mint ilyen, csak kidobni való, gonosz dolog lehet. Pedig szerintem bőven eltelt már annyi év, hogy kellő távolságból, ideológiamentesen és értékelvűen tekintsünk egy-egy épületre, szoborra, vagy más köztéri objektumra. A következő képeken (a teljesség igénye nélkül) ezekből válogattam össze a kedvenceimet. A fotók az elmúlt 1-2 év termései. Segítségemre szolgált közben a Landorhegyi Településrészi Önkormányzat nyár elején szervezett múltidéző sétája, aminek köszönhetően több olyan helyre is el-, illetve bejutottam, ahová magamtól eszembe sem jutott volna. Így szereztem tudomást például arról, hogy van egy hátrahagyott Szabolcs Péter szobor (Zászlóvivők) a hadkiegészítő parancsnokság utcafronttól távol eső udvarán. Sorsa elég bizonytalan. Ami a Landorhegy "koordinátáit" illeti: nálam hangulatában és stílusában az olai-csomópont, Platán sor, Göcseji út és az attól északra, észak-nyugatra lévő utcák fedik le a területet; a "hegyeket" már nyilván nem számítva bele. Így kerülhetett be a válogatásba a "Betonként" emlegetett egykori vendéglátóhely épülete (bár oldalára olai van írva), vagy a Deák-iskola kollégiumának udvarán található Ollós lány, ami régen a Ruhagyár területén állt. Megint elmondom, amit hasonló posztok esetén szoktam: hagyományos értelemben véve nem szép képek ezek, de árulkodóak. Sokszor a múlt üzenetét és a jelen kor életstílusát egyszerre hordozzák magukban. Szerintem emiatt fontos olykor a fókuszba helyezni őket.

Fotók:

Landorhegyi út - Fodrászat

A volt laktanya (ma főiskola) előtt található ez a... szerintem műalkotás. Letisztult forma, hangulatos szín, keretből kifutó graffiti, ami harmonizál a lábazattal. És a növényekről, mint organikus kiegészítőkről se feledkezzünk meg :)

Beton 1. Felhívnám a figyelmet a kockás függönyre

Beton 2. Ebből az épületből némi felújítás és átszínezés után sok jó dolgot ki lehetne hozni.

Beton 3. OLAI :)

Ennek a kompozíciónak Városköszöntő a neve. 1980-ban készült. (Paizs László alkotása.)

A fodrászat még működik...

Tízemeletes az olai csomópontnál. Az ABC pár hónapja bezárt...

Palánk magány. Az egykori Pais-iskola udvara.

Színharmónia! :)

Tegye fel a kezét, aki tesiórákon járt ide úszni!

Látkép, Pais-iskola tetővel.

A gömbjuharok egész szépen feloldják a garázssor "kockaságát".

A rendezettségen túl, van valami ódonság és szomorúság ezekben a garázsokban...

...és szép szöget zárnak be a lakóépülettel - persze csak bizonyos szögből

A Gasparich utca igazi ásza; távolról...

...s közelről :)

A Madách utcában elég jók lettek az ablakok körüli színezések.

Amikor a szocializmus modernitása és a digitális korszellem összekapcsolódik egy feliratban: www.landorhegyi.hu

Menzaépület - sajnos a nyár folyamán eltűntek a csempék :(

Az Ollós lány. Szerintem a szobrokat hátulról is meg kell nézni, hiába elölről koszorúzzák őket. (Mondjuk ezt pont nem szokták.)

Fiú kecskével (részlet). A Landorhegyi úti házak között található. 1971-ben készült (Somogyi Árpád műve).

Ho bácsi...

Szabolcs Péter elfeledett szobra.

Az Űrhajós emlékmű (Déryné utca). Ez az egyik nagy kedvencem! Sajnos nem sok figyelmet kap, pedig elég jó kis kompozíció. A felirat kezd olvashatatlanná válni. Úgy kezdődik, hogy: "Az emberiség nem marad örökké a földön...."

Big City Life. YESSS!


Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Tiltott zónák, Fluxus pimaszság - Hatvanas évek; kétszer