KULToUR-Vidék

A Marokkó név először csak a pálcikajáték miatt volt ismerős, Marrakech, meg a Quimby együttes "Sehol se talállak" című dala miatt. Persze az ember ifjú korában rálesett azért olykor a világtérképre - mert ezekben az időkben még nem volt Google Maps, meg GPS -, és akkor meg is állapította szépen, hogy hát Afrika, az bazi messze van. Oda földi halandó a távoli Közép-Kelet Európából csak nagyon ritkán jut el. Aztán jöttek mindenféle tematikus Tv-csatornák, ahol csodás marokkói épületeket és ínycsiklandó, fűszeres ételeket mutogattak. Az eget meg elárasztották a légitársaságok olcsó, fapados járatai. Így a korábban elérhetetlennek minősített desztinációk száma fokozatosan csökkent (és csökken ma is). Szóval, lássuk azt a Marrakech-t...! Szőnyegek és más portékák a kézművesek utcájában (ami nem egyenlő a bazárral). #1 A tam-tamtól a müezzin hangjáig Ha a müezzin megszólal, nem ütik tovább a tam-tam-ot. Nem vicc, tényleg koncert volt az ablakunk alatt az első mar...

Zágráb mindig az a hely volt, ami csak az autópálya útirányjelző-tábláin létezett, és hiába csökkent közöttünk egy időre a távolság, végül rendre elkerültük egymást. Mert nyáron, a tömített sávokban az autók_a_tenger_felé... veszik az irányt. Ki is akarna kánikulában egy nagyváros falai között lófrálni, amikor tengerparti városkák halszagú sikátoraiban is tévelyeghet. Szétsült fejjel, sűrűn váltogatva laza italokat és krémes fagyikat. Szóval Zágráb volt az a hely, amit "majd egyszer megnézünk"; szezonon kívül. Mondjuk tavasszal vagy ősszel. A Jelasics tér az egyik központi helyszín Tévedtem, mert végül téli látogatás lett ebből, ami a horvát fővárosban nagyon is szezon. Mégpedig adventi. Így hát én, aki finoman szólva sem vagyok egy nagy karácsony rajongó, az itthoni kavalkád után belecsöppentem egy még nagyobb őrületbe. Európa egyik legváltozatosabb (és a közönségszavazás eredménye alapján a legjobb) karácsonyi forgatagába. Nem ért persze váratlanul a dolog, már csak...