KULToUR-Vidék

Ezen a túrán tulajdonképpen minden volt. Először is hőségriasztás, aztán csalános/kullancsos ösvények, majd kerek erdő, kiszáradt tó, hegymenet és végül falramászás. Utóbbi leginkább a tériszony nélkül élőknek, vagy azoknak, akik arról is meg vannak győződve, hogy ahová felmásztak, onnan le is tudnak jönni. A felsorolt apró kellemetlenségeket fogjuk fel inkább kalandnak, hiszen nincs lehangolóbb, mint egy olyan kirándulás, ahol nem történik semmi. Itt pedig a fizikai tréningen túl, az agyunkat is túráztathattuk, hiszen a 15 kilométeres távon meglehetősen sok kultúrtörténeti és földrajzi/növénytani ismerettel gazdagodhattunk. Tátika első pillantásra A régészet napja alkalmából szervezett geotúrát a Tátika-vár környékére Havasi Bálint régész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese, valamint dr. Szentes Szilárd geotúravezető (Túrafalók). A "Barangolás a múltba..." című rendezvény Zalaszántóról indult, a Tátika-várnál érte el a tetőpontját, aztán a Hidegkúti major felé ereszkedve té

Should I stay or should I go? Dilemmázhatnának magukban azok a köztéri alkotások, melyek itt rekedtek a múltból, vagyis a rendszerváltozás előtti időkből. Persze a szobrászok nem formáztak a fejükbe gondolkodásra alkalmas szervet, ezért nem agyalnak azon, hogy menjenek-e vagy maradjanak. Megteszik ezt helyettük mások. Nekem meg onnan jutott eszembe ez az eredtileg 1982-es punk nóta (by Clash), hogy az én korosztályom főleg egy 90-es évek elején futó Levi's reklámból ismeri a dalt. Vagyis azokból az évekből, amikor a "komcsi" szobroknak el kellett volna tűnniük; mindazokkal együtt akik megrendelték őket, vagy jeles alkalmakkor zászlókat lobogtattak körülöttük (nyilván nem Levi'sben). Úgy alakult, hogy voltak olyan művek, amik mentek a kukába, mások meg maradtak (hasonlóan a "megrendelőikhez", de az egy másik sztori és a legkevésbé sem KulTour-Vidékre való). Szóval néhány szobor túlélte a változó időket, mert mondjuk nem volt akkora szimbolikus jelentősége, va