Volt Gól, nincs Gól - Egy kocsmaépület végnapjai
Mindjárt az elején bevallom, hogy a zalaegerszegi Várkör utcában lévő Gól borozó/söröző halványan sem volt az a típusú vendéglátóipari egység, amilyenekbe járni szoktam (lány létemre, de erről majd később...). Még újságíró gyakornok koromban menekültem be egyszer egyik kollégámmal egy jeges március 15-én, mert a Deák téri szónoklatnak és néptáncparádénak sehogy sem akart vége lenni. Hideg volt, na, és mivel munkaszüneti napról beszélünk, esély sem volt rá, hogy a környéken találunk valami melegedőt. Emlékszem, az eredeti terv szerint Unicumot kellett volna inni, de menet közben elszállt a bátorságom. Mégis csak délelőtt volt, és amúgy sem rajongok a töményért. Szóval, teát kértem, amitől elég furcsán éreztem magam a helyen. A "helybéliek" meg elég furcsán néztek rám. Amolyan "bezzeg-kocsma" volt ez. A kifejezés egyenesen a Pilisből jön, ahol egy gyalogtúra alkalmával - talán Pilisszentkereszten jártunk - megkérdeztük a szállásadónkat, hogy hol tudunk a körny