Gébárti séta: kör, félkör - jelen és jövő
Nem árulok el vele nagy titkot, hogy amióta rendszeresen bringázom (és ennek már 14 éve) szinte minden alkalommal útba ejtem a Gébárti-tavat; vagy bemelegítésképpen, vagy afféle levezetésképpen. Már nem tudom, hogy miért alakult ez így (lehet, hogy valami szerelemi bánat sodort először a tópartra :), mindenesetre van valami nyugtató, sőt néha kissé melankolikus hangulata a tónak. Ősszel és télen a látvány már-már skandináv: csendes, üres és kihasználatlan. Némi dinamizmust maximum a szél és a magányos horgászok lassú mozdulatai visznek a képbe. A levegő és a víz tisztasága, a felületről visszatükröződő felhők és a környező fák évszakról évszakra változó színei mégis energiát adnak. Ami még akkor is érezhető, ha épp nem a legjobb hangulatában vagy fizikai állapotában jár arra az ember. Bár, szeretem a Gébárti-tavat úgy, ahogy van, mégis minden alkalommal eszembe jut, hogy mennyivel jobb lenne, ha például körbe lehetne biciklizni/futni/sétálni, vagy ha több pad, asztal lenne a par