KULToUR-Vidék

A január-február nem éppen a nagy utazások időszaka. Legalábbis nálam biztosan nem. Tudom, sokan éppen ilyenkor szeretnek egy-két hétre elrepülni melegebb éghajlatra, de nekem még sosem sikerült pont év elejére annyi pénzügyi erőforrást tartalékolnom, hogy ezt megtehessem. Másrészt meg teljesen biztos vagyok benne, hogy a szervezetem sima átverésnek minősítené a jutalom meleget, és sokkot kapna amikor visszatér a hideg-sötét télbe. Szóval, marad inkább a hazai pálya (klíma): kultúrprogramokkal, meg kisebb túrákkal. És ha ez utóbbiról van szó, akkor sokszor még a Zalaegerszeg táblát sem kell elhagyni ahhoz, hogy fel is frissüljünk, meg lássunk is valami szépet. Kilátás a Kápolna-hegyi útról A február tulajdonképpen elkényeztetett minket, hiszen a tavaszi napsütéstől a napokon át tartó havazásig szinte minden volt. Részemről egyiket sem bánom, mert mindkét jelenség arra inspirál, hogy kimenjek a fűtött szobából. Télen nyilván nem kell nagy távlatokban gondolkodni: tulajdonképpen...

A gyalogtúra jó dolog, még akkor is, ha az útvonal nem bővelkedik látnivalókban, és ha bizonyos távolság megtétele után elérkezik a holtpont. Ez az alvajárás fordított esete; vagyis mikor járás közben relaxál az ember, szemét behunyva. Hogy ezt hogyan és mikor célszerű megtenni, arról később. A lényeg, hogy utána újult erővel lehet folytatni a hátralévő utat. Kilátás a Máté-kúttól Időnként előáll az a furcsa helyzet, hogy egy-egy olyan téma, mellyel újságíróként találkozom, később a saját életemben is valósággá válik. Nevezetesen: májusban a Balaton Magazinnak írtam egy cikket a tavat érintő Országos Kéktúra útvonalakról, melynek első szakasza a Keszthelytől Tapolcáig húzódó turistaút. Néhány hete aztán azzal állt elő az egyik kedves barátom, hogy mi lenne ha szerveznénk egy őszi kirándulást, és hogy ő a Tapolca-Keszthely közötti kéktúrára gondolt. Micsoda véletlen! Oké, menjünk! Ugyan éppen a fordított irány, mint amin elméletben már átvergődtem magam, de hát tökmindegy, hog...

Nem nagy sportteljesítmény Zalaegerszegről Zalalövőre eljutni biciklivel. A végállomás legyen mondjuk a Borostyán-tó. Oda-vissza körülbelül 50 kilométer. Szintkülönbségek gyakorlatilag nincsenek, a teskándi focipályától Zalalövő határáig kerékpárúton haladhatunk. Választhatunk kényelmes, "kirándulós" tempót, bámulva a Zala-völgyét és az út menti falvak házainak hátsó kertjeit, de a táv akár egy jó délutáni edzésprogram is lehet, ha jobban odalépünk a pedálra. Az elmúlt években elég sokszor jártam ezen az útszakaszon (hol kisebb-nagyobb társasággal, de egyedül is), és mindannyiszor elcsodálkoztam azon, hogy mennyire gyér a forgalom. Maximum néhány hozzám hasonló hobbi-bringással, vagy versenyre készülő országúti kerékpárosokkal, egy-két futóval, illetve a falvak között közlekedő emberekkel találkoztam. Utóbbiak között  sétálgató tinédzserek éppúgy vannak, mint kismotorral(!?) közlekedő, terményt szállító idősek. Gyakori azonban, hogy hosszú kilométereken keresztül egy ár...

Paprikás krumplit mindenki tud főzni, titokban még az is, aki azt kamuzza, hogy tojást se. Nem a gasztronómia és a szakácsművészet csúcsa, de arra biztosan jó, hogy jóllakassunk vele néhány osztálynyi kisdobost. Azelás-völgy; Madarak és Fák Napja; nyolcvanas évek közepe. Pattogó tábortűz, SZUKU-szag, kinyúlt Puma-melegítők. A pedagógus ideges: bogrács körül rohangálni veszélyes. Ki kockázza fel ezt a sok krumplit? Gyerek kezébe kés nem való. Kisfiúkat küldenek nagy gallyakért. A lányok maximum sózhatnak. Sokáig az Azáleás-völgy - Aranyoslapi-forrás - TV-torony "szentháromság" volt a legnagyobb turisztikai attrakció a városban; legalább is nekünk, kertvárosi kölyköknek. Szinte nem volt olyan ünnep, hogy ne buszoztatták volna ki a fél iskolát egy-egy számháborúra, erdei sétára vagy szalonnasütésre az Alsóerdő valamelyik népszerű pontjára. (A mai napig nem értem, hogy a Népköztársaság úti Általános Iskolából mi a viharért nem gyalog mentünk?) Tudom, voltak más fo...