KULToUR-Vidék

Talán az óvodai tejbedara szörnyű emléke, majd az iskolában kiosztott briós/karamellás tej éveken át kísértő rémképe volt az oka annak, hogy a reggelit hosszú ideig szabotáltam. A szüleim persze próbálkoztak egy darabig mindenféle kenyérre kenhető, meg zsemlébe való akármicsodákkal. Kísérleti jelleggel édes kakaóval, teával; hisz' nem illik üres gyomorral iskolába menni. Többnyire mégis úgy mentem. A reggelire szánt szendvics alufóliába csomagolva, a tea sárga citromleves-flakonba töltve landolt a hátizsákban. "Igen_Anyu_legkésőbb_az_első_óra_után_mindenképpen_ megeszem!" Ha ez véletlenül mégsem így történt, akkor legalább délután osztálykirándulás-ízű zsemlét rágcsálhatott hazafelé az ember. Mennyivel jobb volt gimnazistának lenni! Kellő távolságra volt az otthontól, ezért jóval korábban kellett kelni mint az azt megelőző 8 évben. Reggelizés szóba se került. Menet közben a Vizslaparkon át simán el lehetett szívni egy cigit (éhgyomorra, Szakállas Tanár urat nagy ívb...

Mindjárt az elején bevallom, hogy a zalaegerszegi Várkör utcában lévő Gól borozó/söröző halványan sem volt az a típusú vendéglátóipari egység, amilyenekbe járni szoktam (lány létemre, de erről  majd később...). Még újságíró gyakornok koromban menekültem be egyszer egyik kollégámmal egy jeges március 15-én, mert a Deák téri szónoklatnak és néptáncparádénak sehogy sem akart vége lenni. Hideg volt, na, és mivel munkaszüneti napról beszélünk, esély sem volt rá, hogy a környéken találunk valami melegedőt. Emlékszem, az eredeti terv szerint Unicumot kellett volna inni, de menet közben elszállt a bátorságom. Mégis csak délelőtt volt, és amúgy sem rajongok a töményért. Szóval, teát kértem, amitől elég furcsán éreztem magam a helyen. A "helybéliek" meg elég furcsán néztek rám. Amolyan "bezzeg-kocsma" volt ez. A kifejezés egyenesen a Pilisből jön, ahol egy gyalogtúra alkalmával - talán Pilisszentkereszten jártunk - megkérdeztük a szállásadónkat, hogy hol tudunk a körny...