KULToUR-Vidék

1 forint 50 fillér volt az ára annak sósperecnek, amit az az Eszti nevű lány adott a kezembe hétről hétre, aki a zalaegerszegi piac vásárcsarnokában dolgozott; amikor én még ovis voltam. A jobb oldalon volt a pékség, kígyózott előtte a sor péntek reggelente. Vagyis már inkább 10 óra után jártunk, de a nagyanyámnak az még bőven reggel volt. Szóval előreküldött kezemben az egyötvennel, meg azzal a szöveggel, hogy a kislánynak csak egy perec lesz, és az Eszti ezt már úgy is tudja. Kiválasztja a legszebbet, a legsósabbat, áthajol az üvegpult felett, úgy nyújtja. Senki nem volt mérges amúgy a tolakodás miatt. Inkább mosolyogtak elnézően, ahogyan esetlenül (vagy cukin???) nyújtózkodtam a pult előtt "lebegő" finomságért, lehetőleg úgy, hogy se az, se a markomban szorongatott egyötven ne a csarnok kövezetén landoljon. S bár az üzlet rendre  megköttetett, nagyanyám mégis mindig kicsit zavarban volt, hogy nem vártuk ki a sorunkat (mert máskülönben nem bírta az efféle pofátla...

Sosem rajongtam túlságosan azokért a képeskönyvekért, amelyek idillikus módon, néha már álomszerűen ábrázolnak egy-egy várost; illetve annak néhány kiragadott épületét, terét. Persze tisztában vagyok vele, hogy turisztikai és marketing szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül egy-egy ilyen albumba, és hogy reprezentációs ajándékként sem lehet akármit becsomagolni. Mégis, kicsit idegenkedve lapozgatom az általam ismert (vagy csak kicsit ismert) városokról készült kiadványokat. Túlnyomott színek, tökéletes kék ég bárányfelhőkkel, ablakokon megcsillanó napfény, portalan, szemétmentes utcák, naplementében felröppenő madarak... és a közhelyeket még hosszan lehetne sorolni. Giccs? Talán. Kirakat-érzés? Az. Olyannyira, hogy ilyen képek alapján biztos nem választanék úti célt. Elgondolkodtató viszont, hogy vajon mi lehet ennek a jelenségnek a fonákja. Mi kerülhetne egy úgynevezett "Anti-képes albumba"? Nyilván a nem szépnek vélt épületekről, elhanyagolt területekről (get...

Nem szép, nem egyedi, nem intim, és a belső terek szűkössége miatt általában nem is kényelmes. A házgyári, vagy panellakások - és az ezzel a technológiával létrehozott lakótelepi épületek, irodaházak - nem nagyon illenek egy adott térség természetes környezetébe, és többnyire a városok szövetétől is idegenek voltak építésük (60-as, 70-es évek) idején. Valószínűleg sosem jutna eszembe panel (vagy Zalában inkább alagútzsalus) házban lakást vásárolni, főleg nem tízemeletesben. Ezen a ponton ellentmondásba is kerülök magammal, mert valamilyen oknál fogva mégis vonzódom hozzájuk. Nem az ott élés, hanem a hangulat, a történetiség és a bennük rejlő lehetőség érdekel. Épül, vagy leépül?  Egy letűnt (ma már előszeretettel retrónak nevezett) korszak nagyon is élő elemeiről van szó. Részben itt felejtődtek a múltból, és ma is hirdetik a korszak eszméit: gyors iparosítás, urbanizáció, olcsó (modern) lakás, könnyen megközelíthető szolgáltatások és szociális ellátórendszer (bolt, okta...