KULToUR-Vidék

Harminc fokos melegben általában kiürül a bicikliút. Főleg hétköznapokon. Úgy látszik sokan ilyenkor ugyanúgy nem szeretnek a szabadban lenni, mint amikor megérkeznek az első komor őszi napok. Pedig mindig mindenki hónapokig várja, hogy végre jó idő legyen, de van az a fülledtség, meg UV-sugárzás, ami végül a szobákban tartja az embereket. Persze tény, hogy - életkortól és gyakran egészségi állapottól függetlenül is - vannak akik valóban nem viselik túl jól a nyári forróságot és érthető módon inkább valami hűvös helyre húzódnak. Míg másoknak ez csak egy újabb kifogás, hogy miért is nem mozognak valamit. Az idei évben pláne érdekes és érdemes volt megfigyelni ezt a jelenséget, hiszen a szép tavaszi hónapok jó részét (elvileg) otthon kellett (volna) tölteni, így logikusnak tűnik, hogy ezek után aki csak teheti, kint van a levegőn. Ha városban él, ha nem, ha meleg van, ha nem. De lehet, hogy csak én nem bírok magammal. :) Pedig most szabad a pálya! Nincs kijárási korlátozás (az eddigi hír...

Paprikás krumplit mindenki tud főzni, titokban még az is, aki azt kamuzza, hogy tojást se. Nem a gasztronómia és a szakácsművészet csúcsa, de arra biztosan jó, hogy jóllakassunk vele néhány osztálynyi kisdobost. Azelás-völgy; Madarak és Fák Napja; nyolcvanas évek közepe. Pattogó tábortűz, SZUKU-szag, kinyúlt Puma-melegítők. A pedagógus ideges: bogrács körül rohangálni veszélyes. Ki kockázza fel ezt a sok krumplit? Gyerek kezébe kés nem való. Kisfiúkat küldenek nagy gallyakért. A lányok maximum sózhatnak. Sokáig az Azáleás-völgy - Aranyoslapi-forrás - TV-torony "szentháromság" volt a legnagyobb turisztikai attrakció a városban; legalább is nekünk, kertvárosi kölyköknek. Szinte nem volt olyan ünnep, hogy ne buszoztatták volna ki a fél iskolát egy-egy számháborúra, erdei sétára vagy szalonnasütésre az Alsóerdő valamelyik népszerű pontjára. (A mai napig nem értem, hogy a Népköztársaság úti Általános Iskolából mi a viharért nem gyalog mentünk?) Tudom, voltak más fo...