Harminc fokos melegben általában kiürül a bicikliút. Főleg hétköznapokon. Úgy látszik sokan ilyenkor ugyanúgy nem szeretnek a szabadban lenni, mint amikor megérkeznek az első komor őszi napok. Pedig mindig mindenki hónapokig várja, hogy végre jó idő legyen, de van az a fülledtség, meg UV-sugárzás, ami végül a szobákban tartja az embereket. Persze tény, hogy - életkortól és gyakran egészségi állapottól függetlenül is - vannak akik valóban nem viselik túl jól a nyári forróságot és érthető módon inkább valami hűvös helyre húzódnak. Míg másoknak ez csak egy újabb kifogás, hogy miért is nem mozognak valamit.
Az idei évben pláne érdekes és érdemes volt megfigyelni ezt a jelenséget, hiszen a szép tavaszi hónapok jó részét (elvileg) otthon kellett (volna) tölteni, így logikusnak tűnik, hogy ezek után aki csak teheti, kint van a levegőn. Ha városban él, ha nem, ha meleg van, ha nem. De lehet, hogy csak én nem bírok magammal. :)
Pedig most szabad a pálya! Nincs kijárási korlátozás (az eddigi hírek szerint nem is lesz), nincsenek lezárt parkok, kirándulóhelyek. És épp ez az egészben a legviccesebb! Mert a vírushelyzet, meg a karanténosdi alatt, a legszigorúbb lezárások és bezárások idején, mintha mindenki (értsd: Mindenki) kint lett volna. És hol máshol, mint a kerékpárutakon. Tizennyolc éve bringázom szinte napi rendszerességgel, évszaktól függetlenül. Esküszöm, hogy utoljára békebeli május elsejék alkalmával láttam annyi embert a zalaegerszegi Alsóerdei úton araszolni a napközis tábor és az Aranyoslapi forrás/Azáleás-völgy felé, mint az áprilisi, májusi hétvégéken. Míg - valószínűleg teljesen szabálytalanul - a bicikliút melletti úttesten közlekedve próbáltam elkerülni ezt a Covid-inspirálta "sportoló" tömeget, azon szórakoztam, hogy lám-lám, az elmúlt évtizedekben teljesen elhibázott volt minden stratégia, amivel az egészségügyi szakemberek mozgásra akarták ösztönözni az állampolgárokat. Fenét se érdekel az elhízással, cukorbajjal, magas vérnyomással való fenyegetőzés. Ettől még nem lesz mackónadrágos menetoszlop a Platán soron, se bringás- kutyás-, nordic walkingos felvonulás a Köztársaság úttól az Aranyoslapi forrás parkolójáig, hogy a Vizsla-park melletti szakaszról ne is beszéljünk. Nem, nem. Ehhez valami keményebb cucc (vagyis a vírus) kellett, és a hozzá kapcsolódó intézkedések: hómofisz, nókocsma, nófoci, #maradjotthon, nézzétévét. Azzal a könnyítéssel, hogy "hát oké, ha nagyon nem bírjátok...egy picit azért kimehettek... De csak sportolni, kirándulni! Tisztán egészségügyi céllal!" <MüCi néni és az Op.törzs. szíves ajánlásával.>
És mi történt? Láss csodát. Kimentek! Mozogtak!
Aztán jött az enyhítés, meg a nyár, kinyitottak a kocsmák, presszók, strandok, az emberek meg eltűntek a bicikliútról. Legalábbis az a hatalmas tömeg, amelyik tavasszal még ha nem is lelkesen, de ha nincs_más_program_miaszart_csináljunk? arckifejezéssel menetelt, szinte teljesen felszívódott. (Tudom, mindenki lement a Balcsira.) Pedig már olyan jól kitaláltam, hogy milyen alternatív útvonalakon lehet elkerülni őket :)
Nyilván sarkítok, és kicsit sem szeretném elbagatellizálni a járványügyi-helyzetet. Én is megijedtem, és a lehetőségeimhez mérten minimálisra csökkentettem az életteremet. Azt is tökéletesen értem, hogy minden egyéb lehetőség híján miért ezeken a nyamvadt utakon vonultak fel- és alá az emberek. De valahol akkor is groteszk ez az egész felvázolt jelenség. Mindenesetre végképp világossá vált az, ami már korábban is megfogalmazódott bennem: enyhe tavaszi, kellemes kora őszi, és nem túl forró nyári napokon, leginkább hétvégéken, a város kerékpárútjai lassan már mindenre alkalmasak, csak biciklizésre nem (pláne nem gyorsabb tempójúra). Ha pedig jön egy mostanihoz hasonló rendkívüli helyzet, akkor meg egyenesen használhatatlanok - már ami az eredeti funkciójukat illeti. Persze amikor készültek, még senki nem tudhatta, hogy napjainkban reneszánszát éli majd a futás, a nordic walkinkg, a görkori és a rollerezés meg szupermenő dolog lesz. A felsorolt szabadidős sportok űzői pedig - leginkább biztonsági okokból - szintén a kerékpárutakat használják. Ha odavalók, ha nem.
Nem is lenne gond, ha mindenki számára jól láthatóan és érzékelhetően elkülönülne egymástól a biciklis sáv a gyalogostól, vagy éppen a járdától. De nem különül. Sajnos Zalaegerszegen kicsit furán alakult a kerékpárút-hálózat kiépítése, mert az átlagos napi forgalom lebonyolítására ugyan alkalmasak lennének az utak (egyelőre), ám jórészt a gyalogos forgalomhoz "rendelték hozzá" a bringásokat. Mindez pedig egymás permanens kerülgetésével (néha "anyázásával") és időnként hajmeresztően veszélyes helyzetekkel jár együtt, ami nyilván senkinek sem jó. A mérgelődés meg az egészségre is ártalmas. Hogy mindeközben az autósok sem szoktak hozzá ahhoz, hogy a kerékpáros is a közlekedés része olykor, az már egy másik írás témája lehetne.
Egy üdítő kivétel van a városban, kár hogy csak egy nagyon rövidke szakaszon: a falumúzeum/olajipari múzeum melletti kerékpárút és az attól szépen elkülönített (megemelt) gyalogos sáv tényleg jól sikerült (lásd nyitókép). Azt is mondhatnám, hogy a többit is ennek megfelelően legyenek szívesek újraszerkeszteni. Köszi!
Annál is inkább, mert ha a járvány miatt megint esetleg "helyzet" lesz, vagy ha más nagyvárosokhoz hasonlóan itt is látványosan megemelkedik a kerékpárral közlekedők, és az eszközt sportolási céllal használók száma (igen, a kettő között óriási a különbség!), akkor muszáj lesz valamit kitalálni, hogy mindenki biztonságosan mehessen a neki kijelölt útvonalon. Akár lassabb, akár intenzívebb tempóra vágyik.
Addig meg az van, ami augusztus végén, szeptember elején lenni szokott: bármennyire is utálom a hideget, kicsit várom az őszi/téli szezont, mert akkor hosszú hónapokig pont olyan kihalt a bicikliút, mint forró nyári hétköznapokon. Persze az eljegesedett szakaszok miatt így is mindig van mit elkerülni. (De az legalább magánügy, hogy az üres pályán miképp oldom meg a szlalomozást :)
(A tavaszi tömegben személyiségi okok miatt inkább nem fotóztam.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése