KULToUR-Vidék

Néhány napja azon viccelődtem, hogy ha ez a vírushelyzet még sokáig fennáll, átnevezem a KulTour-Vidéket Otthon-Vidékre. Életemben nem ültem ennyit itthon, mint mostanság, soha nem voltam ilyen szófogadó/szabálykövető jókislány mint idén és a megyehatárt sem hagytam el ilyen kevésszer mint 2020-ban. Nyavalyoghatnék egy sort, hogy mennyire hiányoznak a külföldi utazások, a fesztiválok, a koncertek és a spontán kiruccanások, összekötve valami kultúrprogrammal. Na, meg az is, hogy egyszerűen csak felrakjam magam egy buszra/vonatra és elugorjak néhány aktuális kiállítás kedvéért Budapestre, vagy valamelyik közeli városba. Hogy aztán mindezekről írjak valamiféle élménybeszámolót, képekkel gazdagon illusztrálva. (Még szerencsére, hogy legalább erdőt járni és túrázni lehet.) A siránkozástól viszont nem lesz jobb a helyzet, meg amúgy is fő az egészség, szóval egyelőre az "Otthon-Vidékből" kell kihozni a maximumot. Kár hogy alapvetően a minimalizmus híve vagyok (haha); legalábbis dizá...

Zágráb mindig az a hely volt, ami csak az autópálya útirányjelző-tábláin létezett, és hiába csökkent közöttünk egy időre a távolság, végül rendre elkerültük egymást. Mert nyáron, a tömített sávokban az autók_a_tenger_felé... veszik az irányt. Ki is akarna kánikulában egy nagyváros falai között lófrálni, amikor tengerparti városkák halszagú sikátoraiban is tévelyeghet. Szétsült fejjel, sűrűn váltogatva laza italokat és krémes fagyikat. Szóval Zágráb volt az a hely, amit "majd egyszer megnézünk"; szezonon kívül. Mondjuk tavasszal vagy ősszel. A Jelasics tér az egyik központi helyszín Tévedtem, mert végül téli látogatás lett ebből, ami a horvát fővárosban nagyon is szezon. Mégpedig adventi. Így hát én, aki finoman szólva sem vagyok egy nagy karácsony rajongó, az itthoni kavalkád után belecsöppentem egy még nagyobb őrületbe. Európa egyik legváltozatosabb (és a közönségszavazás eredménye alapján a legjobb) karácsonyi forgatagába. Nem ért persze váratlanul a dolog, már csak...

Van abban valami báj, ahogy az adventi időszakban megindul a tömeg délutánonként a zalaegerszegi városközpont felé. A báj szót itt hagyományos, boszorkányos értelmében használom, mert a munkából kiszabadult emberek időnként tényleg olyan ábrázattal közelítenek a Dísz tér felé, mintha valaki varázserővel irányítaná őket; pont akkor, pont arra a helyre. Az erő persze leginkább az illatokban, ízekben és fényekben rejlik. Az idei adventi hetekre egy forralt bor ösvénnyé változott a belváros, hiszen a városháza előtti tértől egészen a Mindszenty térig végigihatjuk és -ehetjük a Kossuth utcát (már ha bírjuk). A központi elem pedig mi más lenne, mint a Dísz tér. Az a Dísz tér, ami átépítése óta rengeteg kritikát kapott, ám úgy látszik az idei karácsonyi díszcsomagolás annyira jól sikerült, hogy még azok is lelkendeznek és képeket osztanak meg róla a közösségi oldalakon, akik eddig legszívesebben elkerülték, vagy visszabontatták volna. Persze egyszer a karácsonynak is vége lesz. Ar...

Nem is történhet jobb dolog egy hétköznapokon nem túl mozgalmas belvárosi kis térrel, minthogy az adventi időszakban leparkol rajta egy dizájnos busz. És ugyanígy; nem történhet jobb dolog egy kiszuperált régi busszal, minthogy kicsinosítva és "felturbózva" szórakoztatásra, legfőképp gasztronómiai célokra használják. Már tavaly télen is nagy feltűnést keltett a zalaegerszegi Kossuth téren ideiglenesen állomásozó Tütü Gasztro Busz, hiszen ehhez hasonló jelenségre még nem nagyon volt példa a városban. Sokaknak egyből bejött a karácsonyi szezon új forralt borozós, "felmelegedős" télikertje, persze voltak felháborodott hangok is a közösségi portálokon: többen a torzuló városkép miatt fejezték ki nemtetszésüket. Teljesen alaptalanul. Mielőtt megindokolnám, hogy miért, leszögezem: nem reklámozni szeretném a helyet. Nem kértek meg rá, nem fizetnek érte, és alapvetően nincs is szükségük különösebb hírverésre, hiszen a busz a küllemével, és magával a kitelepülés akció...

Csokit ettem. Megírom. Szép volt és nemes. Édes, de nem gejl, inkább kesernyés. 55% étcsokoládé, 35% tejcsokoládé és az egyéb hozzávalók: glükózszirup, cukor, marcipán, mogyoró, rum, vanília, meg cseresznyelikőr. Hazudtam: nem is csoki volt, hanem bonbon. Sőt, mi több, bonbonok. Négyféle íz, négyféle forma. Egyik rücskös, másik sima, kettő meg barázdált. Spezialitäten... die Lust am Naschen. Erről van szó! Pont ez kell ebben a stabil szürkeségben. Egy jókedvű nassolás, egy jófajta csokoládé, persze csakis keserű alapon. Harapás, roppanás, olvadás.. máris szebb a világ. Gyors öröm, tartós hatás. A csoki szépít, a csoki energiát ad. A csoki endorfin, a csoki a Gondolat. Szellemi és mentális megújulás. Hogy hizlal? Dehogy! Hiszen azért esszük, hogy utána edzhessünk! A csoki egészséges, zsírégető, izomépítő: sok csoki, sok biciklizés, hosszan tartó friss állapot. A csoki egyezményes nemzetközi jel. A csokizás olyan pártsemleges, határokon átnyúló cselekedet, mely elősegíti a népek b...