Zágráb mindig az a hely volt, ami csak az autópálya útirányjelző-tábláin létezett, és hiába csökkent közöttünk egy időre a távolság, végül rendre elkerültük egymást. Mert nyáron, a tömített sávokban az autók_a_tenger_felé... veszik az irányt. Ki is akarna kánikulában egy nagyváros falai között lófrálni, amikor tengerparti városkák halszagú sikátoraiban is tévelyeghet. Szétsült fejjel, sűrűn váltogatva laza italokat és krémes fagyikat. Szóval Zágráb volt az a hely, amit "majd egyszer megnézünk"; szezonon kívül. Mondjuk tavasszal vagy ősszel.
 |
| A Jelasics tér az egyik központi helyszín |
Tévedtem, mert végül téli látogatás lett ebből, ami a horvát fővárosban nagyon is szezon. Mégpedig adventi. Így hát én, aki finoman szólva sem vagyok egy nagy karácsony rajongó, az itthoni kavalkád után belecsöppentem egy még nagyobb őrületbe. Európa egyik legváltozatosabb (és a közönségszavazás eredménye alapján a legjobb) karácsonyi forgatagába. Nem ért persze váratlanul a dolog, már csak azért sem, mert a december eleji nyitást követően mind több ismerősöm csekkolt be a Facebookra egy-egy vásári fotóval; forralt boros bögrék mögül vigyorogva.
 |
| Két színnél többet nem nagyon használnak |
Titokban azzal nyugtattam magam, hogy a két ünnep között már úgyis alábbhagy a karácsonyi mulatozás és a vásárlási láz. Üres bódékat, kiégett égősorokat látok majd az utcákon. Hát, nem hagy alább, sőt...! Úgy tűnik, hogy aki él és mozog, az ilyenkor a belvárosban tölti az idejét. Hiszen minden nagyobb utcán, téren és parkban adventi vásár és program van (egészen január 6-ig, és ezt komolyan is veszik). A placcok, elárusítóhelyek roskadásig tele vannak, az üzletek - épp az ünnep utáni nagy leárazás miatt - késő estig nyitva állnak, az emberek pedig úgy esznek, isznak (na, jó konkrétan zabálnak és piálnak) az utcákon, mintha el sem fogyasztották volna a karácsonyi menüt. A helyzet szilveszter közeledtével fokozódik.
 |
| Télen este érdemes a belvárosban sétálni |
De ez mind nem számít, mert az a helyzet, hogy Délre (vagyis ez esetben Dél-Nyugatra) menni egyszerűen jó! Ha nyár van ha tél. Utóbbi esetben még a "nemszeretem" advent-feelinget is bevállalom! Horvátország és Szlovénia északi(bb) fele azért is izgalmas, mert ugyan még nem Balkán, de már vannak balkáni ízek, még nem mediterrán, de nyomokban már érezhetőek efféle hangulatok. Az Osztrák-Magyar Monarchia emlékei, és a szocialista korszak utóhatásai miatt meg simán otthon érzi magát az ember. Ráadásul mindig megállapítom, hogy ez a vidék a magas, borostás képű fickók hazája, szóval alapból jó hely kell, hogy legyen. ;)
 |
| Ebben a kanyarban még senki sem tudta, hogy a vár zárva lesz... |
Az adventi forgatagon túl, bőven van azért látnivaló Zágrábban is. Kezdésnek például fel lehet mászni a Medvednica-hegyre, hogy tegyünk egy tisztelgő látogatást a Medvevár (Medvedgrad) romjainál. Még előző este, a főtéri vásárban belefutottam egy óriási, dekorációs célú légyölő galócába, és akkor azon szórakoztam, hogy ez biztos valami varázsgomba lehet. A körülöttem lévő emberek pedig azért olyan jókedvűek, mert mind be vannak gombázva. Képzeletben én is csipegettem belőle.
 |
| ...bástyafelújítás miatt |
Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de másnap a Medvednica-hegyen tényleg egy mesebeli környezetben találtuk magunkat. Ahhoz pedig, hogy odáig eljussunk, előbb el is kellett tévedni - pont, mint a mesékben. Az úgy volt, hogy a GPS első körben rossz helyre pozicionálta a várat, ami miatt rossz buszra szálltunk és egy másik emelkedőn kezdtünk el felfelé gyalogolni. Aztán megtaláltuk a helyes irányt, megmásztuk a hegyet és eljutottunk az erőd bejáratához... ahol kiderült, hogy a Medvevár bástya- és egyéb felújítások miatt épp zárva van. EU-s projekt; turizmusfejlesztés, fenntartható gazdálkodás a natúrparkban, és a többi. Köszi, Srácok! Szólhattatok volna két szinttel lejjebb is, ahol színes információs tábla jelzi a vár történetét és nyitva tartását.
 |
| Csak a kerítésen át lehetett befelé fotózni |
A turista ilyenkor: A. káromkodik egy cifrát a hegytetőn; B. bánatában megeszi a cókmókját, vagy legalább azt a nyamvadt kekszdarabot, amit még a reggeli kávéja mellé kapott; C. körbenéz és rájön, hogy tulajdonképpen nagyon jó helyen van, és ha nem is nyer bebocsájtást a várkapun, mégis megérte felmászni odáig. Az erőd amúgy az 1200-as évek közepén épült, mégpedig a tatárok ellen. Ostrom azonban nem volt, és soha egyetlen uralkodót sem kellett ide menekíteni. A Medvevár történetét olvasva az viszont kiderül, hogy a Mátyás király haragja elől menekülő - már beteg - Janus Pannoniust épp itt érte a halál (1472).
 |
| Kristálytiszta hegyi patak |
A vártól nem messze aztán egy gyönyörű tanösvényre bukkantunk, ami a medvednicai natúrpark része. Erdő, tiszta vizű patak, tavacska, fahidak, erdei házikók... tényleg valami különös energiájú csodahely ez, amit egyszer jó lenne alaposabban is körbejárni. A mesékben a kívánságok teljesülni szoktak; és ez itt sem volt másképp. A több órás kint tartózkodás után már határozottan vágytunk valami forró italra, amit egy mézeskalács házikónak tűnő étteremben meg is találtunk. A zöld-piros ablakú kis faház elég hívogató látvány volt. Szerencsére nem volt benne semmi átverés, se vasorrú bába. Sőt, egy másik kívánságom is teljesült: nevezetesen a töltött káposzta.
 |
| Mindenhol a mesegomba! :) |
Reggel, még a hegymenet előtt beugrottunk a zágrábi piacra körülnézni. Itt úgy beépült az agyamba a savanyú káposzta illata, hogy a nap hátralévő részében folyamatosan töltött káposzta lebegett a szemem előtt. Sarma; itt így hívják ezt az ételt, és szilveszter környékén készítik. Ezért is volt az ünnep előtti napokban elképesztő tömeg a piac káposztaárusító helyei előtt. Tulajdonképpen ennyi embert még életemben nem láttam káposztáért sorban állni. (Nem, még a "vecsési sav. káp."-ért sem, a legendás kertvárosi Csiga zöldséges előtt. ) Az meg végképp meglepett, hogy milyen nyugodt, sőt kedélyes a tömeg. Fiatalok, s öregek vígan diskuráltak, nevetgéltek, mint akik abszolút ráérnek és teljesen természetes számukra a sorban állás. Semmi felháborodás, semmi hangos szó, vagy türelmetlenkedés (mondom, hogy begombáztak!).
 |
| A mediterrán piac télen is zöldell |
Az adventi prospektusokban külön is írnak a töltött káposztáról, amit jellegzetes déli, balkáni ételnek tartanak. Eredete a török hódoltságig nyúlik vissza, és a törökök közvetítésével vált népszerű eledellé a káposztalevélbe (vagy először talán szőlőlevélbe) csomagolt, szaftos hús- és gabonaétel. Érdekes, hogy a leírásban Horvátországot, Szlovéniát, Macedóniát, Törökországot, Romániát és a többi déli, dél-keleti államot is felsorolják, nagy Sarma-evő országként. Csak Magyarországot nem említik, pedig mi is szentül hisszük, hogy a töltött káposzta afféle nemzeti eledel. Nálunk ugyan kicsit főzelékszerűbb az étel, és sokszor tejfölös. Délen inkább késsel-villával eszik, tejföl nélkül. A rizs helyett pedig gyakran gabonafélék (köles, hajdina, árpa) kerülnek a húsos masszába.
Az mondjuk kicsit bizarr volt, hogy a Sarmának létezik vásári, amolyan street food változata is; ilyenkor kettévágott bagettbe helyezik a káposztatekercseket.
 |
| Nemcsak káposztát, rengeteg narancsot is vettek a helyiek szilveszterre |
Az is nyilvánvaló, hogy a mediterrán piac télen is mediterrán piac! Még itt északabbra is. Nemcsak a vásárcsarnok, hanem a szabadtéri placcok is telis-tele voltak zöldellő, friss áruval. Nyilván nem szabadföldi zöldség és gyümölcs került a kofákhoz, de valamilyen rejtélyes módon mindennek messziről lehetett érezni az illatát. A belvárosi piac, vagyis a Dolac központi helyen van, a katedrális és a Szűz Mária-templom tornyai között terül el. A standokon kívül kávézók, pékségek és éttermek is vannak itt szép számmal. Egy igazi színes, nyüzsgő városi tér ez. Ahová nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is járnak az emberek.
 |
| Napfény piac a napfény kávéházból |
Annyira szeretni való, ahogy télen is maximálisan kihasználják a napsütéses órákat. A piac környéki presszók árkádjai alól kihordják a székeket, hogy arcukat a Nap felé fordítva iszogathassák délelőtti kávéjukat. Közben újságot olvasnak, trécselnek. Minden tenyérnyi helyet kihasználnak, csakhogy fény érje őket. Ezen a ponton szívesen alkalmazkodom a tömeghez: kávé, terasz, napsütés, szemben a zöldségeket válogató zágrábiak. Ebben a pillanatban véget is érhetne az év, és még csak pezsgő sem kellene hozzá. Azt már csak itthon vettem észre a fotókat nézegetve, hogy a kávéház neve, Caffe Bar Sunce volt (békebeli stílusban lefordítva: Kávéház a Napfényhez).
 |
| Felsővárosi party |
Elkerülhetetlen, hogy ne írjak valamit a belváros adventi hangulatáról, mivel a feldíszített utcákat, épületeket nem lehetett elkerülni. Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor csak annyit mondok: profi. Díszes, de nem túldíszített, színes, de nem fordul át giccsbe (általában két színnél többet nem használnak egy-egy helyszínen, ugyanez jellemző a fenyőfák dekorációjára is). Kreativitásban pedig nincs hiány. Néhány helyszínen nagyon ütős, látványos megoldásokkal is találkozni. Hétköznapi átjárók, árkádok "jégfolyosókká" változnak, máshol a téli erdő hangulatát idézik fel. De ami talán a legszimpatikusabb, hogy Zágrábban 2016 óta a hétköznapokon is gyalogosfolyosóként használják a 2. világháború idején épült légoltalmi alagutat. A Mesnička és Radićeva utcákat összekötő - alapból nem túl barátságos küllemű - földalatti "passzázs" számos kulturális célt szolgál. Kiállításokat és más művészeti programokat is szerveznek ide. Advent idején pedig ez a hely is különös dekorációt kap. Idén az egyes helyszíneket és a boltok kirakatait leginkább A diótörő című balett ihlette. Az alagút azonban inkább futurisztikus volt.
 |
| Futurisztikus alagút |
Aki nem szeretne a Jelasics téri nagy tömegben szórakozni, hanem inkább valami kisebb, családiasabb közegre vágyik, annak a Felsőváros kis tereit és programjait ajánlom. Természetesen ez is bővelkedik fényekben, dekorációkban és különféle standokban, de nyugalmasabb, csendesebb helyszín, mint a főtéri kavalkád. Ráadásul ha sötétedés után letekintünk a városra, elénk tárul az egész adventi fényáradat: a fényfüzérnek tetsző távoli utcácskákkal. A szervezés pozitívuma az is, hogy mindenhol felkészülten várják a tömeget. A helyszínek eleve úgy vannak kialakítva, hogy a hideg idő ellenére is a szabadban lehessen tartózkodni. Mindenhová hőgombákat és más teraszfűtő csöveket szerelnek. A tömegrendezvények ellenére a város meglepően tiszta, szinte nem látni eldobott poharakat, tányérokat, sőt a helyiek lehajolnak és felveszik a szemetet. (Ezt több alkalommal láttuk.) A szelektív hulladékgyűjtés, pedig alap. A város abszolút "jófejsége" az is, hogy az adventi időszakban, hétvégente (vagyis péntek délutántól vasárnap éjfélig) mindenki számára ingyenes a tömegközlekedés.
 |
| A II. világháborús alagút egyik dekorációmentes övezete |
Ennyi pozitívum láttán is felmerül bennem azért néhány kérdés (tudom, az újságíró nem egy szimpatikus állatfajta). Például kíváncsi lennék, hogy mekkora ennek az egész adventi hacacárénak a költségvetése, és a kiadások hány százalékát állja mondjuk a zágrábi önkormányzat, van-e valamilyen pályázati forrás, vagy mennyivel járulnak hozzá a helyi vállalkozók (nyilván a standolásért kemény kunákat fizetnek az árusok és vendéglősök), vagy a civilek a rendezvényhez. A nyári idegenforgalmi bevételekből visszaforgatnak-e valamennyit erre a célra? (Próbáltam az interneten ezzel kapcsolatos cikkeket keresni, de erre vonatkozó magyar vagy angol nyelvű szöveget nem találtam.) A dekorációs költségek, a dizájn-elemek beszerzési- és szerelési árai biztos, hogy óriásiak, de ami ennél is húzósabb lehet, az valószínűleg az energiaköltség (még ha energiatakarékos izzókat használnak, akkor is). Ilyen szempontból nem egy környezetbarát történetről van szó.
 |
| Az ilyen utcácskák miatt az adventi szezonon túl is visszajönnék :) |
De hát, ahogy mondani szokás, egyszer van karácsony! És ha a nyári szezonban sokan el is kerülik Zágrábot, az adventi kavalkád biztos, hogy vonzza a turistákat kül- és belföldről egyaránt. Mondjuk azért lehet, hogy futok itt egyszer egy karácsonyon túli kört is, hogy fényfüzérek nélkül is lássam (meglássam) a várost.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése