KULToUR-Vidék

Nem újdonság, meg nem is nagy bátorság sétálni egyet a sármelléki néhai szovjet laktanya területén. Az elhagyatott várost nem őrzi senki,  hiszen éppen erre vezet az út a Hévíz-Balaton Airport Nemzetközi Repülőtérre. Se kerítés, se egyéb akadály nem áll sem a jó-, sem a rossz szándékú betolakodó útjába. Parkolni egyszerű, csakúgy, mint a romos házakba bejutni - bár bujkál azért egy kis furcsa, bizonytalan érzés az emberben. Pedig az elmúlt évtizedekben rengeteg kíváncsi arc (újságírók, fotósok, bloggerek, tolvajok, graffitisek és mindazok akik vonzódnak a kihalt helyek iránt) megfordult már itt. Némelyikük nyoma elég egyértelmű, mint ahogy az itt csatangoló állatoké is. Az Interneten bőven találni leírásokat és képgalériákat a fényesebb napokat látott katonai kisvárosról (és jelenlegi állapotáról), amit 1990. októberében hagytak el végleg az oroszok. A híradások ezt követően néhány évig főleg arról szóltak, hogy milyen környezeti károk maradtak  a szovjet repülőezred után. (Ne...

Mi lehet jobb dolog annál egy szimpla nyári délelőtt, mint az ország egyik legszebb szecessziós épületében, formatervezett bicikliket nézegetni? Hát az, ha végül azzal szembesülsz, hogy a kiállítás, amire jegyet váltottál, egy olyan világba (városi létbe) kalauzol el, amilyenbe mindig is élni szerettél volna. A VH1-es csodabringa Idealista, meg utópista vagyok egyszerre, legalábbis innen a magyar (és zalaegerszegi) valóságból (közgondolkodásból) nézve és értelmezve az Iparművészeti Múzeum Bringológia című tárlatát. Mert ami nekem itt utópiának (vagy inkább sci-finek?) tűnik, az Európa egyik felén már megvalósult, vagy ha még nem is, már erősen dolgoznak rajta. (A tárlat 10 ország termékeiből válogat.) S bár távol álljon tőlem az irigység, ilyenkor mégis arra gondolok, hogy fenébe is, de jó nekik! És, hogy mit csesztünk mi itt el annyira az elmúlt pár száz évben, hogy annak a mentalitásnak és hozzáállásnak, amit a tárlat közvetít, még a csírája is alig van meg nálunk. (Maximum p...