KULToUR-Vidék

Mindig szerettem volna egy olyan konferenciára beülni, ahol a könnyűzene, vagy a zenei szubkultúrák társadalmi, politikai vagy kulturális (esetleg kultúrkommunikációs) szerepéről, hatásairól van szó. Az elég nyilvánvaló volt, hogy ez nem Zalaegerszegen történik majd meg, de arra sem számítottam, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara lesz a helyszín és annak politológia tanszéke a szervező. A politika reprezentációja a kortárs populáris zenében című konferencia még januárban volt. Jogos a kérdés, hogy miért csak most írok róla? Sok egyéb mellett főleg azért, mert a pozitívumok ellenére volt némi hiányérzetem, és arra gondoltam, hogy ezt a hiányt csak egy dolog pótolhatja (és akkor két kulturális eseményről is tudok egyszerre írni), ez pedig nem más, mint a budapesti Kiscelli Múzeumban látható Fekete Lyuk - A pokol tornáca. Underground Budapest '88-'94 kiállítás. Ezt a tárlatot viszont csak a közelmúltban sikerült megnéznem. (Hogy pót...

Volt néhány olyan nap, amikor mindenféle akadály nélkül át lehetett sétálni a 60-as évekből, a 60-as évekbe. Az 1960-as évek magyarországi Tiltott, Tűrt, Támogatott (három T) művészeti világából, egy sokkal nyitottabb, szabadabb és "akciódúsabb" nemzetközi képzőművészeti közegbe; a Fluxusba. Ahhoz, hogy az említett évtized változatossága és megannyi titokzatossága feltáruljon, csak egy Buda és Pest távolságot kellett áthidalni (jó, nekem egy Zalaegerszeg Budapestet is, de azt bármikor szívesen). "Átkelés a folyón" a Nemzeti Galériában és  Fábry-akció a Ludwigban Nem nehéz kitalálni, hogy két kiállításról van szó: az egyik a Magyar Nemzeti Galériában nemrégiben nyílt Keretek között - A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-68) , a másik pedig a nemrégiben bezárt Fluxus és barátai című tárlat, ami a Ludwig Múzeumban volt látható az ősz folyamán. Bár változatlanul egyetértek Lovasi Andrással abban, hogy "jó, hogy vége a hatvanas éveknek és nem jö...