KULToUR-Vidék

Van elég könyvem és csokim, úgyhogy tőlem akár Amerikát is megtámadhatjuk :) - körülbelül ez jutott eszembe, a karácsony utáni takarítás közben. Az ünnepi dekoráció eltűnt, az ajándékok a polcokra, szekrényekbe kerültek; ezzel a furcsa momentummal kezdve meg funkcionális életüket. Az ajándék, mint misztikum megszűnt, használati tárgy lett: a könyv olvashatóvá, a csoki ehetővé vált. És ha a tavalyi évet egy csokis bejegyzéssel kezdtem, akkor induljon 2015 is egy ilyennel; persze más kontextusban. Főzőműsorokban, gasztroblogokban egyre jobban felértékelődik a minőségi csokoládé szerepe. Sok esetben nemcsak mint nyalánkság, vagy mint desszert-alapanyag jelenik meg, hanem egyre többször használják ételekhez különleges fűszerként, vagy más élvezeti cikkek (például vörösborok) mellé amolyan "ízfokozóként". Innen pedig már csak egy lépés, hogy kulturális, vagy művészeti "tudatmódosító" váljon belőle, ha mondjuk könyvekkel párosítjuk őket. Nem, nem arról van szó, ...

Csokit ettem. Megírom. Szép volt és nemes. Édes, de nem gejl, inkább kesernyés. 55% étcsokoládé, 35% tejcsokoládé és az egyéb hozzávalók: glükózszirup, cukor, marcipán, mogyoró, rum, vanília, meg cseresznyelikőr. Hazudtam: nem is csoki volt, hanem bonbon. Sőt, mi több, bonbonok. Négyféle íz, négyféle forma. Egyik rücskös, másik sima, kettő meg barázdált. Spezialitäten... die Lust am Naschen. Erről van szó! Pont ez kell ebben a stabil szürkeségben. Egy jókedvű nassolás, egy jófajta csokoládé, persze csakis keserű alapon. Harapás, roppanás, olvadás.. máris szebb a világ. Gyors öröm, tartós hatás. A csoki szépít, a csoki energiát ad. A csoki endorfin, a csoki a Gondolat. Szellemi és mentális megújulás. Hogy hizlal? Dehogy! Hiszen azért esszük, hogy utána edzhessünk! A csoki egészséges, zsírégető, izomépítő: sok csoki, sok biciklizés, hosszan tartó friss állapot. A csoki egyezményes nemzetközi jel. A csokizás olyan pártsemleges, határokon átnyúló cselekedet, mely elősegíti a népek b...