KULToUR-Vidék

Volt néhány olyan nap, amikor mindenféle akadály nélkül át lehetett sétálni a 60-as évekből, a 60-as évekbe. Az 1960-as évek magyarországi Tiltott, Tűrt, Támogatott (három T) művészeti világából, egy sokkal nyitottabb, szabadabb és "akciódúsabb" nemzetközi képzőművészeti közegbe; a Fluxusba. Ahhoz, hogy az említett évtized változatossága és megannyi titokzatossága feltáruljon, csak egy Buda és Pest távolságot kellett áthidalni (jó, nekem egy Zalaegerszeg Budapestet is, de azt bármikor szívesen). "Átkelés a folyón" a Nemzeti Galériában és  Fábry-akció a Ludwigban Nem nehéz kitalálni, hogy két kiállításról van szó: az egyik a Magyar Nemzeti Galériában nemrégiben nyílt Keretek között - A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-68) , a másik pedig a nemrégiben bezárt Fluxus és barátai című tárlat, ami a Ludwig Múzeumban volt látható az ősz folyamán. Bár változatlanul egyetértek Lovasi Andrással abban, hogy "jó, hogy vége a hatvanas éveknek és nem jö...

Bajban lennék, ha össze kellene számolnom, hogy az elmúlt tizenöt évben hány képzőművészeti kiállításon voltam; határon innen és túl, munka miatt vagy éppen csak kíváncsiságból, kedvtelésből. Elég sokféle tárlatot láttam már. A hagyományos múzeumi elrendezésűtől kezdve, a különféle interaktív elemekkel, performanszokkal, hang-és fényhatásokkal gazdagított beltéri és szabadtéri bemutatókig szinte minden megvolt. :) Meglepetések viszont mindig érik az embert. Most éppen Krakkóban.  Mégpedig a Kazimierz (zsidónegyed) és a Podgórze városrészeket összekötő Ojca Bernatka gyaloghídon. Jerzy Kedziora szobrászművész csodás tornászai lógnak, egyensúlyoznak a híd szerkezetén. A szabadtéri kiállítás címe is erre a lebegő állapotra utal: Between water and the sky. Vagyis Víz és ég között. Mit mondjak, hihetetlen élmény volt látni ezeket a (lég)tornász figurákat, ahogy a "semmiben" egyensúlyoznak a fejünk (és a Visztula) felett-végig a közel 140 méteres hídon. Ellenfényben még izga...