KULToUR-Vidék

Fiatalok a Vizslaparkban, Fiatalok a Deák téren. Két korszak, két stílus, két teljesen más alkotói/megrendelői törekvés/szándék. Mégis egy ideje (elsétálva egyik vagy másik mellett), azon gondolkodom, hogy ez a két szobor, minden látszólagos különbözősége ellenére nagyon is összecseng. Mert a végső üzenet szinte ugyanaz: fiatalság, szabadság, szerelem (a kezdeti bénázásoktól az érettebb periódusig). Mindezek pedig a szünidőben és a hosszúra nyúlt nyárestéken felértékelődnek. (Életkortól függetlenül.) Az adott kor lenyomatai (stílusbéli eltérései) persze jól megfigyelhetők a szobrokon. A vizslaparki Fiatalok (vagy más néven Térdelők) 1970-ben készült el, mégpedig a belváros egy akkor dinamikusan fejlődő zónájában. A korábbi Vizsla-rét ekkoriban lett Ifjúsági park, és 1970-től kezdtek el felépülni a Vizslapark szomszédságában a tízemeletes házak is. Rózsa Péter szobrászművész a frissen kialakított parkba, kőből formálta meg a fiatal női és férfi alakot, akik egy műkő medence...

1 forint 50 fillér volt az ára annak sósperecnek, amit az az Eszti nevű lány adott a kezembe hétről hétre, aki a zalaegerszegi piac vásárcsarnokában dolgozott; amikor én még ovis voltam. A jobb oldalon volt a pékség, kígyózott előtte a sor péntek reggelente. Vagyis már inkább 10 óra után jártunk, de a nagyanyámnak az még bőven reggel volt. Szóval előreküldött kezemben az egyötvennel, meg azzal a szöveggel, hogy a kislánynak csak egy perec lesz, és az Eszti ezt már úgy is tudja. Kiválasztja a legszebbet, a legsósabbat, áthajol az üvegpult felett, úgy nyújtja. Senki nem volt mérges amúgy a tolakodás miatt. Inkább mosolyogtak elnézően, ahogyan esetlenül (vagy cukin???) nyújtózkodtam a pult előtt "lebegő" finomságért, lehetőleg úgy, hogy se az, se a markomban szorongatott egyötven ne a csarnok kövezetén landoljon. S bár az üzlet rendre  megköttetett, nagyanyám mégis mindig kicsit zavarban volt, hogy nem vártuk ki a sorunkat (mert máskülönben nem bírta az efféle pofátla...