KULToUR-Vidék

Fiatalok a Vizslaparkban, Fiatalok a Deák téren. Két korszak, két stílus, két teljesen más alkotói/megrendelői törekvés/szándék. Mégis egy ideje (elsétálva egyik vagy másik mellett), azon gondolkodom, hogy ez a két szobor, minden látszólagos különbözősége ellenére nagyon is összecseng. Mert a végső üzenet szinte ugyanaz: fiatalság, szabadság, szerelem (a kezdeti bénázásoktól az érettebb periódusig). Mindezek pedig a szünidőben és a hosszúra nyúlt nyárestéken felértékelődnek. (Életkortól függetlenül.) Az adott kor lenyomatai (stílusbéli eltérései) persze jól megfigyelhetők a szobrokon. A vizslaparki Fiatalok (vagy más néven Térdelők) 1970-ben készült el, mégpedig a belváros egy akkor dinamikusan fejlődő zónájában. A korábbi Vizsla-rét ekkoriban lett Ifjúsági park, és 1970-től kezdtek el felépülni a Vizslapark szomszédságában a tízemeletes házak is. Rózsa Péter szobrászművész a frissen kialakított parkba, kőből formálta meg a fiatal női és férfi alakot, akik egy műkő medence...

Van, akinek csak egy díszítetlen "kocka", vagy más geometrikus forma jut eszébe róla, van, aki magát a szót sem nagyon ismeri. Vagy - a legrosszabb verzió - egy-egy házra nézve, a szocialista korszak építészetére asszociál. Persze olyan is akad, aki odáig van érte, sőt ebből nyer inspirációt valamilyen művészi tevékenységhez, vagy lakberendezéshez. Bauhaus alapszínek és formák (Ludwig Múzeum kiállítása) Azt már régóta tudjuk, hogy mit adtak nekünk a rómaiak (legalábbis a Brian élete óta biztosan), de vajon mit adott nekünk a Bauhaus? Na, nem a barkács- és építészeti kellékeket árusító üzletlánc, hanem az a komplex iskola (majd az ebből kibontakozó irányzat), ami idén éppen 100 esztendős. És amiről világszerte kiállításokkal és más kulturális programokkal emlékeznek meg. Annál is inkább, mert nemcsak építészetről van szó. Színskála. Bauhaus ihlette, kortárs alkotás (Ludwig Múzeum kiállítása) A Bauhaus történetét nem szeretném hosszan ecsetelni, bárki utánan...

Volt néhány olyan nap, amikor mindenféle akadály nélkül át lehetett sétálni a 60-as évekből, a 60-as évekbe. Az 1960-as évek magyarországi Tiltott, Tűrt, Támogatott (három T) művészeti világából, egy sokkal nyitottabb, szabadabb és "akciódúsabb" nemzetközi képzőművészeti közegbe; a Fluxusba. Ahhoz, hogy az említett évtized változatossága és megannyi titokzatossága feltáruljon, csak egy Buda és Pest távolságot kellett áthidalni (jó, nekem egy Zalaegerszeg Budapestet is, de azt bármikor szívesen). "Átkelés a folyón" a Nemzeti Galériában és  Fábry-akció a Ludwigban Nem nehéz kitalálni, hogy két kiállításról van szó: az egyik a Magyar Nemzeti Galériában nemrégiben nyílt Keretek között - A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-68) , a másik pedig a nemrégiben bezárt Fluxus és barátai című tárlat, ami a Ludwig Múzeumban volt látható az ősz folyamán. Bár változatlanul egyetértek Lovasi Andrással abban, hogy "jó, hogy vége a hatvanas éveknek és nem jö...

Persze csak ami a kortárs művészetet, azon belül is az idei Velencei Képzőművészeti Biennálét illeti. Az oroszokat képviselő Recycle Group (Andrei Blokhin, Georgy Kuznetsov) egy különös projekttel jelentkezett az 57. nemzetközi seregszemlére. Dante után szabadon, egy labirintusszerű, virtuális poklot kreáltak, mely egy abszurd - de napjainkra nagyon is jól reflektáló - ötleten alapul. A láthatóvá vált pokolfajzatok* Blocked content (Blokkolt tartalom) Már a cím is jelzi, hogy a közösségi média posztolós, lájkolós, profilgyártós, kapcsolatépítős, na meg vírus- és spam-terjesztős világa szolgát alapul. A gyanútlan látogató először nem sok érdekességet lát a térben, csak fehér falakat, melyekből - szintén fehér - emberi testrészek, testrészletek (fej, láb, kar) türemkednek ki. A hibernált, befagyasztott alakok (profilok) mellett jelzik azok életkorát, státuszát, és az okot, hogy miért kerültek blokkolásra (spam, vírus). Vagyis pokolra. Abba az állapotba, ahol nincs több poszt, lá...

Bajban lennék, ha össze kellene számolnom, hogy az elmúlt tizenöt évben hány képzőművészeti kiállításon voltam; határon innen és túl, munka miatt vagy éppen csak kíváncsiságból, kedvtelésből. Elég sokféle tárlatot láttam már. A hagyományos múzeumi elrendezésűtől kezdve, a különféle interaktív elemekkel, performanszokkal, hang-és fényhatásokkal gazdagított beltéri és szabadtéri bemutatókig szinte minden megvolt. :) Meglepetések viszont mindig érik az embert. Most éppen Krakkóban.  Mégpedig a Kazimierz (zsidónegyed) és a Podgórze városrészeket összekötő Ojca Bernatka gyaloghídon. Jerzy Kedziora szobrászművész csodás tornászai lógnak, egyensúlyoznak a híd szerkezetén. A szabadtéri kiállítás címe is erre a lebegő állapotra utal: Between water and the sky. Vagyis Víz és ég között. Mit mondjak, hihetetlen élmény volt látni ezeket a (lég)tornász figurákat, ahogy a "semmiben" egyensúlyoznak a fejünk (és a Visztula) felett-végig a közel 140 méteres hídon. Ellenfényben még izga...