Az oroszok már a virtuális pokolban vannak

Persze csak ami a kortárs művészetet, azon belül is az idei Velencei Képzőművészeti Biennálét illeti. Az oroszokat képviselő Recycle Group (Andrei Blokhin, Georgy Kuznetsov) egy különös projekttel jelentkezett az 57. nemzetközi seregszemlére.
Dante után szabadon, egy labirintusszerű, virtuális poklot kreáltak, mely egy abszurd - de napjainkra nagyon is jól reflektáló - ötleten alapul.

A láthatóvá vált pokolfajzatok*


Blocked content (Blokkolt tartalom)
Már a cím is jelzi, hogy a közösségi média posztolós, lájkolós, profilgyártós, kapcsolatépítős, na meg vírus- és spam-terjesztős világa szolgát alapul. A gyanútlan látogató először nem sok érdekességet lát a térben, csak fehér falakat, melyekből - szintén fehér - emberi testrészek, testrészletek (fej, láb, kar) türemkednek ki. A hibernált, befagyasztott alakok (profilok) mellett jelzik azok életkorát, státuszát, és az okot, hogy miért kerültek blokkolásra (spam, vírus). Vagyis pokolra. Abba az állapotba, ahol nincs több poszt, lájk, sem más aktivitás a közösségi térben.
A befagyasztott, elnémított csonkok azonban egy telefonra letölthető applikáció segítségével újra láthatóvá válnak teljes alakjukban.Vagyis a fiatal orosz alkotók a művészi folyamatot (az alkotástól a befogadásig) kiterjesztették, "behálózták" a napjainkban használt modern eszközökre, eszközökbe; a okostelefonok, appok világába. A valóságban látott "domborművek" és a virtuális térben látható hologram-szerű alakok együtt alkotnak egy művészi koncepciót.

Érdekes az alkotás másik, technológián túli - de mégis ahhoz kötődő - üzenete is (ami a kiállítás leírásában is olvasható); eszerint az erkölcsösség, becsületesség, büntetlenség felett őrködő "rendszer", vagy "hatóság" a virtuális térben is létezik (létezhet). A bűnösöket (spammereket, hamis hírességeket) pedig kiszűrik, és pokolra küldik.
Ezen elgondolás alapján, akik jól viselkednek (jól lájkolnak, jól posztolnak, szép és a közérdeket szolgáló profillal rendelkeznek), vajon szentté válnak és örök életet kapnak??!!
Hmmm...a válasszal még várnék egy kicsit... :) Annál is inkább, mert számomra az is kérdés, hogy ez az egész értelmezhető -e egyáltalán pusztán a keresztény hitrendszer és vallásfilozófia mentén. Vagy bőven túllép azon? (A játék kedvéért persze igen, de akkor az emberiség bármelyik másik vallásba is beilleszthető a történet.)
 
És ahogy az telefonon át látszik :)

Akárhogy is, a Recycle Group projektje egy dolgot előrevetít; a képzőművészetben egyre nagyobb szerepet kapnak a napjainkban használt "kütyük" és virtuális terek. Az okostelefonok, letölthető alkalmazások és a való világon túli személyiségek, profilok. Nem kizárt, hogy a művészeti életben egyfajta "átjáróházzá" válik a reális- és a virtuális tér. És mivel a kettő egységes értelmezési keretet kíván, egy újfajta valóság(kép) jön majd létre, ami bőven túllép a hagyományos érzékelésen.
Az is elgondolkodtató, hogy ezek után a képzőművészet változó trendjeiben hol kap helyet a hagyományos festészet/szobrászat, és az eddig modernnek hitt,  audiovizuális eszközökre épülő, úgynevezett médiaművészet. (Szerencsére azért mindkettőre volt még példa bőven.)

Az oroszok alkotása mindezeken túl a művészet jövőbeli finanszírozásának problémáját is felveti. A letölthető appok kidolgozása valószínűleg nem pár száz forintos (illetve rubeles) tétel volt. Szép hosszú is a projekt leírását követő támogatói lista. (Az orosz gazdaság és politika mechanizmusát hangyányit is ismerve, inkább nem akarom tudni, hogy ki a támogatói kör. Na, jó, most kamuzok... és nem szeretnék hazugság miatt pokolra jutni... szóval Dehogyisnem_Akarom_Tudni! :) )

Grisha Bruskin falra vetített víziói...

Az idei Velencei Biennálé egyébként meglehetősen utópisztikusra sikerült. Míg az elmúlt időszakban inkább a globális felmelegedés, környezetvédelem, "újrahasznosítás" tematika köré szerveződtek a művek, addig a mostani alkotások sokkal inkább a migráció, a terror és a háborús fenyegetettség miatt kialakult bizonytalan jövőképre, félelemre, vagy a kiüresedett, ám manipulatív politikai közbeszédre fókuszáltak.
Az Orosz Pavilon - idősebb művészgenerációt képviselő -  másik alkotója, Grisha Bruskin például az antikvitás korszakának szimbólumait vetette össze egy látványos vetítés, és izgalmas szobrok által a high-tech valósággal. Képi világában ijesztő babák, hibridek, androidok öltenek formát; megjelenítve a fenyegetettséget és a modern kori kémkedést is.

...és fenyegetettséget jelképező, utópisztikus szobrai

Utópiára, illetve konkrétan a régmúlt idők utópiáira és futurológiai elképzeléseire épült a Magyar Pavilonban látható tárlat is. Várnai Gyula képzőművész Peace on Earth (Békét a világnak) című installációja a múlt (hatvanas évek) jövővízióit ütközteti azok meg nem valósulásával; és magával a kiszámíthatatlan jövővel. Nyitóelemként Dunaújváros egyik régi, látványos, "békegalambos" neonfeliratát tette a térbe. De a kommunista korszak jellegzetes kitűzőiből összeállított nagyméretű szivárvány, és egy "újravágott", új értelmet nyert Stanislaw Lem interjú is megjelenik a projektben. Ami végül is a békeutópiáktól napjainkig terjedő időszakot mutatja be a művészet sajátos nyelvén.

Egy dunaújvárosi neonfelirat (másolata) a Magyar Pavilonban

Remélem ez a sok utópisztikus gondolat nem valamiféle pokol felé vezető (valós, vagy virtuális) út kezdete. Mindenesetre a biennálé két évente megér egy velencei utazást. Azzal együtt is, hogy évek óta azt mondom (és be is tartom), hogy inkább a pokol, minthogy a Szent Márk tér közelébe menjek. Az attól távol eső halpiac árkádjai alat viszont mennyei Aperol Spritzeket kevernek. :)

A biennálé még november 26-ig látogatható.

Az Orosz Pavilonról bővebben itt.


*Nyitókép: az applikáció-letöltésből származó fotóért köszönet Eke Istvánnak.
Az utazásért Tóth Norbertnek. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Pirani határ-esetek - Sós pára és sikátor színű macskák