A kétszáz éves receptúra szerint a legkövérebb, s legédesebb mustot kell kiválasztani és hatalmas rézüstben, főzéssel sűríteni.
A kihűlt mustot hordókba szemezett szőlőszemekre öntötték rá, aztán jött a fűszerezés. A mustármag, és a fehér üröm alap volt, nem is titkolták. A többi hozzávaló? Az már kicsit rejtélyesebb, változatosabb. Szegedy Róza (1775-1832; Szegedy Ignác zalai alispán leánya, Kisfaludy Sándor költő múzsája és felesége) receptjében fahéj, bazsalikom és szegfűszeg is jutott a nedűbe. A 19. században ezt a zamatos, illatos fűszerkeveréket patikákban is árulták és "Species"-nek hívták. A füves zacskót tizennégy napra áztatták (madzagon eresztették) a mustba, ami lassan forrva átvette azok ízét.
 |
| Hideg esték nedűje |
Badacsony egyik specialitásáról, az ürmösborról szól a történet. Már csak azért is, mert közelednek a sötét, hideg hónapok, az ürmös meg a téli esték egyik kedvelt itala volt - a korabeli források szerint leginkább az asszonynép számára. Ehhez hasonló fűszeres bort persze már az ókor óta ittak az emberek, és az ürmös sem volt újdonság. Sokáig csak házi használatra készült, nem "nagyüzemi" körülmények között és kereskedelmi forgalomba sem került. (Hacsak nem "feketén".) Nem Róza találmányáról van tehát szó, ő csak saját kedvére finomított a recepten. A gyógynövényekkel felturbózott édes bor sok betegségre gyógyírt jelentett. Szegedy Róza például gyomorbántalmait csillapította egy-egy pohárka ürmössel. A fehér ürömnek (és a többi hozzávaló fűszernek is) a népi gyógyászatban számos kedvező hatást tulajdonítottak. Főleg étvágygerjesztő, emésztést- és epeműködést serkentő tulajdonságai vannak ma is. Gyorsan tegyük hozzá: kis mennyiségben. Nagyobb dózisban ugyanis toxikus. Mint minden gyógyszer. (Égetett szesszel keverve meg csúnya lerészegedés, hallucináció is lehet a dologból, elég, ha csak a korszak kedvelt "férfi-italára", az abszintra gondolunk. Neve is a fehér üröm latin elnevezéséből származik: artemisia absinthium.)
 |
| Présház és borozó a hegyen |
Akárhogy is, Kisfaludy hitvese, aki már viszonylag fiatalon betegeskedni kezdett, állítólag rendre az ürmösbor-kúra után érezte jobban magát, így hölgy ismerőseinek is bátran ajánlgatta a csemegebort. Azt persze nem tudjuk, hogy a gyógynövények, vagy az alkohol bódító hatása enyhítette-e panaszait. (Csak gonoszkodom.) Mint ahogy azt sem, hogy azokon a bizonyos hideg estéken egyedül, férjével, vagy netán az összesereglett női látogatókkal együtt poharazgatott-e a nedűből. (És vajon hány pohárral?) A badacsonyi Szegedy Róza Házban efféle titkokat sajnos nem árulnak el. A hegy oldalában álló házat amúgy Szegedy Ignác építtette prés- és pihenőháznak, ami később Róza és Sándor kedvelt tartózkodási helye lett, ma pedig irodalmi- és bormúzeumként működik. Az épület felső szintjéről csodás látvány nyílik a hegy lábánál elterülő szőlőbirtokokra, a Balatonra és a szemközti part hegyeinek vonulatára.
 |
| Róza és Sándor |
A mostani készítők (mert az ürmös, a badacsonyi borturizmusnak hála, ismét reneszánszát éli) 1-1,5 deciliternél nem ajánlanak többet a desszertborból. Elfogyaszthatjuk étkezés előtt (ilyenkor étvágygerjesztő), vagy nehéz ételek után (ekkor az emésztést serkentő hatása érvényesül). De, ünnepi alkalmakkor különféle desszertek kísérője is lehet. (Csak szólok, hogy mindjárt itt a karácsony!) A bor amúgy valóban nagyon ízletes - több bortúra alkalmával is teszteltem. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyáltalán nem szeretem az édes borokat/innivalókat (szörnyűség, de még az üdítőket sem). A fűszerekben rejlő kesernyés, fanyar íz, azonban tényleg nagyon különleges csemegévé varázsolja ezt az italt. A gasztroélményen túl, más pozitív hatást ugyan nem gyakorolt rám. :) Az édessége, likőrös jellege miatt viszont tényleg képtelenség egy kis pohárkánál többet meginni belőle. (Oké, ez nyilván ízlés és befogadóképesség kérdése; mindig van olyan, aki gombócból is sokat kér.)
 |
| Kilátás a Szegedy Róza Házból |
A receptúra persze módosult némileg az évszázadok alatt. Ki ebből, ki abból tett belőle többet (és Badacsony környékén mindenki váltig állította/állítja, hogy az eredeti, Szegedy Róza-féle receptet használja). Az általam kóstolt változat 17 különböző gyógy- és fűszernövény keverékéből készült. Badacsonyban a Szegedy Róza Házon kívül, a Római úton lévő Fata pincészetben találkoztam még ürmösborral, de a Léránt Pince is készít ilyent. (Jellemző egyébként, hogy nemcsak a recept tekintetében nincs egységes álláspont, hanem a helyesírás terén sem. Egybe- és különírva, valamint kötőjellel egyaránt láttam a szót. Részemről a helyesírás szabályainak megfelelően az egybeírást választom.)
 |
| Batthyány Gyula egyik grafikája, arctalan nőkkel a háttérben |
Az ürmösbornak ha gyógyászati nem is, kultúrtörténeti hozadékai voltak azért számomra. A Szegedy Róza Ház kiállítótermében például látható néhány könyvillusztrációnak készült grafika - a szerintem kissé elfeledett és az ötvenes években meghurcolt - gróf Batthyány Gyula festőművésztől. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos dédunokájáról van szó, aki művészetében a kései szecessziót, valamint az art deco formavilágát képviselte, de álomszerű képein szürreális elemek is feltűntek. A portréin szereplő arcok pedig néha egészen elképesztő - sokszor az őrület állapotához közelítő - érzelmekről tanúskodnak. A Szegedy Róza Házban látható grafikái Bodrogh Pál "Kisfaludy Sándor" című verseskötetéhez készültek 1930-ban. Ha a sötét tónusú rajzok alakjainak arcát, vagy épp arctalanságát megnézzük, akkor ezeken is észrevehetjük ezt az erős érzelmi hatást.
 |
| A gyógynövényekben az erő (de ez csak tükröződés) |
Az ürmösbor révén pedig egészen Zalaegerszeg szülöttéig, Keresztury Dezsőig is el lehet jutni. Ha csak képletesen és némi odafigyeléssel is. A már említett Fata pincészettel átellenben - a badacsonytomaji Egry József Művelődési Ház szomszédságában - áll ugyanis az a régi családi présház (vagy ahogy ők akkoriban hívták, szőlősház), ahol a neves író, költő és akadémikus fiatalabb korában a nyarait töltötte. Mindezt emléktábla hirdeti, amit 2004-ben, halálának 100. évfordulója alkalmából avattak fel.
 |
| Keresztury itt nyaralt |
Ha a bor szólna belőlem, még biztos hosszan tudnék mesélni Badacsony rejtett és kevésbé rejtett kincseiről, hiszen az elmúlt közel tíz évben olyan sok hétvégét töltöttem itt, hogy úgy érzem, már hazajárok. Az viszont ezekből a rövid példákból is jól látszik, hogy egy-két pohár ürmös segítségével igazi kultúrtörténeti kalandozások is várnak ránk a hegyen. A túracipő mellé ezért jó, ha valamilyen dokumentálásra alkalmas "kütyüt" is magunkkal viszünk. (Legalább is a magamfajta közléskényszerben szenvedő lényeknek ezt ajánlom...)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése