Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

A január-február nem éppen a nagy utazások időszaka. Legalábbis nálam biztosan nem. Tudom, sokan éppen ilyenkor szeretnek egy-két hétre elrepülni melegebb éghajlatra, de nekem még sosem sikerült pont év elejére annyi pénzügyi erőforrást tartalékolnom, hogy ezt megtehessem. Másrészt meg teljesen biztos vagyok benne, hogy a szervezetem sima átverésnek minősítené a jutalom meleget, és sokkot kapna amikor visszatér a hideg-sötét télbe. Szóval, marad inkább a hazai pálya (klíma): kultúrprogramokkal, meg kisebb túrákkal. És ha ez utóbbiról van szó, akkor sokszor még a Zalaegerszeg táblát sem kell elhagyni ahhoz, hogy fel is frissüljünk, meg lássunk is valami szépet.


Kilátás a Kápolna-hegyi útról
A február tulajdonképpen elkényeztetett minket, hiszen a tavaszi napsütéstől a napokon át tartó havazásig szinte minden volt. Részemről egyiket sem bánom, mert mindkét jelenség arra inspirál, hogy kimenjek a fűtött szobából. Télen nyilván nem kell nagy távlatokban gondolkodni: tulajdonképpen egy bő másfél-két óra alatt le lehet nyomni egy 10-12 kilométeres gyalogtúrát a várost övező dombokon. Az Alsóerdő körüli helyekről, Tv-toronyról írtam már itt a KulTour-Vidéken, és aki követi a Facebook oldalamat, annak azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a Jánkahegy/Hosszú-Jánka az egyik kedvencem; legyen szó bringázásról, vagy kora esti sétáról.

Az Egerszeghegyi kápolna régi temetője

Most viszont ugorjunk át egy másik dombra, mégpedig az Egerszeghegyre (illetve a Kápolnahegy, Egerszeghegy, Ebergény övezte területre), ahol nemcsak pompás kilátást, hanem még régi temetőt, kápolnát és egy-két ottfelejtett, ódon házat is találunk. Nem szeretnék részletes útvonaltervet írni, mert a Google maps-sel minden jól nyomon követhető. Kezdésképpen csak annyit mondok, hogy a Kápolna-hegyi utat célszerű belőni. Sokáig a Becsali út felől mentem erre, de pár hete - egy baráti találkozóval egybekötött kiránduláson - rájöttem, hogy a Hóvirág utca felől határozottan sportosabb a terep (azt hiszem biciklivel nem akarom megmászni).

A téli gaz is zavaró, nyáron még rosszabb a helyzet. Pedig a kápolna szomszédságában ki lehetne alakítani egy hangulatos teraszt

Mindenesetre abszolút megéri felmenni, mert nagyon barátságos kis környékre érkezünk. Az Egerszeghegy felé kanyargó Kápolna-hegyi útról az Alsóerdő egy részét, a Tv-tornyot, az ebergényi-, újhegyi- és erzsébethegyi vonulatokat is látni. Na, és egy sor szépen felújított hegyi hajlékot, újonnan épült házat; ízlésesen elrendezett udvarokkal. Kedves, családias, megnyugtató környék ez, ugyanakkor mégis tele van energiával, amik a környező dombokból, erdőkből áramlanak.

 Régi feszületeket is találni

Nem nehéz kitalálni, hogy amit Kápolnahegynek hívnak, azon kápolna is van. A tréfa kedvéért a Kápolna-hegyi úton lévőnek Egerszeghegyi kápolna a neve, és a Szentháromság tiszteletére emelték 1750-1760 között. Az épület falán lévő információs tábláról az is leolvasható, hogy már ezt megelőzően is állt itt egy kis magaslati imahely, s ennek a helyére épült fel később a kápolna. A körülötte lévő temető a 17-18. században létesült; még ma is találni korabeli sírokat, régi kereszteket. A kilátás akár szép is lehetne a város felé, de a növényzet kicsit belerondít a képbe.

Ódon ház távolról...

Sajnos az általánosságban is elmondható a városkörnyéki dombok "kilátóiról", hogy elég kevés a lehetőség arra, hogy hosszan gyönyörködjünk az alattunk, vagy a velünk szemben elterülő tájban. Mert igazából senki nem gondolt arra, hogy ezek pihenőhelyek, látványelemek legyenek. Sokszor nem is kellően megközelíthetőek, vagy már beépültek. Padok, esőbeállók pedig szinte sehol sincsenek (még a kijelölt túraútvonalakon sem). Persze annak idején a szőlőhegyekre nem pont bámészkodni mentek a gazdák (vagy ahhoz sok fröccsöt kellett betolniuk a pálinka után), de hát azóta sok idő eltelt és a telkek tulajdonosai, funkciói is megváltoztak. Egyre többen laknak ezeken a helyeken állandó jelleggel, kiépült az infrastruktúra is.


... és közelről

Manapság sokszor hangzik el, hogy Zalaegerszeg közvetlen környezete, illetve peremterületei mennyi lehetőséget rejtenek magukban; legyen szó sportolásról vagy idegenforgalomról. Turistákat kiszolgáló "objektumok" viszont egyelőre nincsenek, vagy csak elvétve.

Ez sem egy mai darab

Mint ahogy a kortárs művészet sem nagyon képviselteti magát errefelé, miközben a belvárosban szobor-dömping van. (Ezt a kérdést már érintettem az Alsóerdő, Jánkhegy kapcsán is). Vannak itt kápolnák, útszéli keresztek, Mária-szobrok és más valláshoz kötődő köztéri elemek, de a mai kor lenyomata (a közlekedés- és infrastruktúra-fejlesztésen túl) maximum az építészeten követhető nyomon. Pedig egy-két tájba illő, arra reflektáló, ötletes és dizájnos műalkotás nagyon feldobná a látványt. (Nem, nem olyan gipszből kiöntött, ám biztos nagyon praktikus Máriára-szoborra gondolok, amit az Ebergényi út környékén helyeztek ki figyelemfelkeltés céljából, egy veszélyesebb kanyarba.)

Muzsikaszó épp nem volt

Visszatérve a kápolnához, és tovább haladva az Egerszeghegyi út, majd Ebergény felé, a sok új családi ház mellett találunk még valamit a múlt századból is. Persze nem éppen a legjobb állapotban. Néhány épület, ha düledezik is, azért megőrizte egykori homlokzati elemeit, és falszínének egy részét. Hogy a gazdátlanul maradt, eladhatatlan házak sorsa mi lesz, csak sejthető. Nem egyedi jelenségről van szó.

Egy vintage ablak

Ennél szórakoztatóbbak a hegyvidékeken lévő utcák nevei. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a belvárostól felfelé haladva csökken a nemzeti hősök, írók, költők, stb. száma, és növekszik a politika- és pártsemleges növények és gyümölcsök mennyisége. Illetve a mezőgazdasági tevékenységekhez, természeti/földrajzi jelenségekhez kötődő elnevezések aránya.
Azon mindig jól szórakozom, hogy a Bor utca szomszédságában a Dalos utca van; ráadásul mindkettő egy karnyújtásnyira a Vándor Vigadótól! (Ezek után támogatnám, hogy legyen egy Borvirág utca is a környéken :) )
Az országban nálunk van egyedül Futrinka utca (legalább is pár éve még így volt), ami elég vicces húzás volt az oda költöző családtól, és a hivatalos szervektől is, hogy jóváhagyták ezt a "mesebeli" kezdeményezést. Ez az utca már a domb másik oldalán, a Becsali út-Alsóerdei út közti szakaszon van. (A napokban sétáltam arra, de sajnos utcanévtáblát nem találtam. Vagy csak elnyelte a köd...)

Ilyen köztéri "művet" inkább NE! :))

Hogy mire érdemes odafigyelni, ha egy-egy ilyen rövidebb kirándulásra indul az ember? Arra mindenképpen, hogy sok helyen nincs kiépített járda, vagy csak szórványosan. Az itt élők pedig már megszokásból, rutinosan, vagyis elég gyorsan közlekednek ezeken a hegyi utakon. (Amik télen eléggé csúsznak.) Szóval nem tartom jó ötletnek, hogy valaki itt zenét hallgasson futás, gyaloglás, vagy bringázás közben. Nem árt résen lenni kutya-ügyben sem. Nem mindig barátságosak és jól neveltek (nyilván házőrzőnek tartják őket, nem haverkodásra), ráadásul gyakran meglépnek a gondatlan gazdák elől. Kolbászkarika, vagy paprikaspray legyen nálunk, biztos ami biztos.

Házat őriz, meg Máriát. És fotó kedvéért még az ugatást is abbahagyta.

Ha már kolbász: bolt és vendéglátóegység nem nagyon fordul elő ezeken a szakaszokon (egy-két csárdát, vigadót kivéve), ezért aki hajlamos éhen- vagy szomjan halni útközben, vigyen magával valamit. Bár kétórás gyalogláshoz szerintem felesleges, persze egy palack víz azért mindig jól jön.

Ez pont nem egy szép panoráma a Kertváros irányába

Mivel egyelőre kevés a kiránduló a környéken (bár futó, nordic walking-os és kerékpáros egyre több akad), előfordulhat, hogy a lakók megkérdezik mit keresünk arra, segíthetnek-e valamiben. Vagy csak szimplán furcsán néznek az idegenre. (Ha valaki egyedül indul útnak, ráadásul nőnemű és piros fényképezőgép van nála, az előbbi megállapítások fokozottan érvényesek.) Persze, ebben az is benne van, hogy az emberek nagyon gyanakvóak tudnak lenni; főleg az időseb korosztály. Ha megállítanak minket, hogy mi járatban vagyunk, akkor nem az a helyes válasz, hogy "semmi közöd hozzá b+", hanem jobb ha elmondjuk, hogy épp kirándulunk, és tájat/régi épületet fotózunk. Jó esetben még lesz egy-két ötletük is, hogy mit nézzünk meg a környéken, és megnyugszanak, hogy nem őket akarjuk "dokumentálni".

A fával és közelebbről egy fokkal jobb :)

Mondhatnám, hogy ezek a város körüli kis etapok nem igényelnek felkészülést, csak fel kell menni valamelyik dombra, a másik oldalán meg lejönni, és kész! De aztán mindig rájövök, hogy borzasztóan nem ismerjük saját környezetünket. Sokszor még a belvárost sem, ami pedig evidens lenne. Ezért lehet, hogy mégsem haszontalan rálesni a térképre. Sajnos tényleg igaz, hogy aki nap mint nap, csak autóval közlekedik a munkahelye és az otthona között, az szinte minden részlet mellett elsuhan. Így egy idő után nem is tudja igazán magáénak érezni a helyet, ahol él, ahol született.

Havas látkép az Egerszeghegyi útról az Újhegy irányába

Évszaktól függetlenül, mindenképpen érdemes tehát feltérképezni (és nemcsak virtuálisan)  a várost ölelő dombokat. Pláne, mert ezekbe a kis hegyi utakba éppúgy bele lehet veszni, mint a mediterrán városok sikátoraiba...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Bunkertúra a Csepel Művekben - Légoltalmi kiképzés, szimulációval