Lövő felé bringaúton - Teskánd, végállomás!

Nem nagy sportteljesítmény Zalaegerszegről Zalalövőre eljutni biciklivel. A végállomás legyen mondjuk a Borostyán-tó. Oda-vissza körülbelül 50 kilométer. Szintkülönbségek gyakorlatilag nincsenek, a teskándi focipályától Zalalövő határáig kerékpárúton haladhatunk. Választhatunk kényelmes, "kirándulós" tempót, bámulva a Zala-völgyét és az út menti falvak házainak hátsó kertjeit, de a táv akár egy jó délutáni edzésprogram is lehet, ha jobban odalépünk a pedálra.


Az elmúlt években elég sokszor jártam ezen az útszakaszon (hol kisebb-nagyobb társasággal, de egyedül is), és mindannyiszor elcsodálkoztam azon, hogy mennyire gyér a forgalom. Maximum néhány hozzám hasonló hobbi-bringással, vagy versenyre készülő országúti kerékpárosokkal, egy-két futóval, illetve a falvak között közlekedő emberekkel találkoztam. Utóbbiak között  sétálgató tinédzserek éppúgy vannak, mint kismotorral(!?) közlekedő, terményt szállító idősek. Gyakori azonban, hogy hosszú kilométereken keresztül egy árva lélek se jön szembe. Csak a kutyák ugatnak, meg a birkák bégetnek a kertekben. Pedig egyáltalán nem lenne furcsa, ha tavasztól őszig forgalmi dugó alakulna ki a Zala-völgyi kerékpárúton, és baráti társaságok, családok kirándulgatnának erre hétvégente. Már csak azért sem, mert Zalaegerszegen az utóbbi években egyértelműen megnőtt a kerékpárt használók száma; részben a divathullám, részben pedig az úthálózat fejlesztésének köszönhetően. Aki pedig egyszer felül a biciklire, az előbb-utóbb arra is kíváncsi lesz, hogy mi van a megszokott útvonalán kívül, vagy épp a város határán túl (de lehet, hogy csak én vagyok ilyen "kalandor").


Hát, az ilyenfajta kisebb (de a várostól nem túl távoli) kirándulásokra alkalmas tökéletesen a Zalaegerszeg-Zalalövő útvonal; gyakorlatilag bármilyen korosztálynak, edzettségtől, felkészültségtől függetlenül. (Hiszen bármikor vissza lehet fordulni ha valaki elfáradt, vész esetén pedig meg lehet várni a következő vonatot valamelyik település állomásán.) Ami igaz, az igaz, a teskándi focipályáig, vagyis a kerékpárút kezdetéig el kell jutni valahogy, és tény, hogy a városból kivezető Hock János utca nem éppen bringa-barát. Viszont ha ezen túljutunk, cserébe a következő néhány órát tényleg szép, nyugodt és biztonságos környezetben tölthetjük el.
 

Maga az út, kisebb burkolati hibáktól eltekintve egészen jó állapotban van, nincsen a haladást akadályozó, vagy hirtelen lelassító tényező. Főleg, ha a települési önkormányzatok, a hozzájuk tartozó szakaszokon hajlandók rendben tartani az út menti növényzetet. Sajnos ez nem mindig van így. Jártam már úgy, hogy a túlburjánzott gazt, vagy egy-egy vihar nyomát kellett kerülgetni. De húsvéthétfőn például teljesen rendezett volt a környezet, bízzunk benne, hogy ez a következő hónapokban is így marad.


Szerintem akkor a legjobb itt tekerni, amikor hatalmas gomolyfelhők vannak az égen, de még nem annyira vészes a helyzet, hogy eltakarnák a Napot. Hihetetlenül szép látvány, ahogy a fehér felhők lebegnek a zöld völgy felett. A háttérben ott magasodnak a dombok, a másik oldalon pedig Bagod, Zalaszentgyörgy vagy épp Zalacséb kiskertjeit (és háztáji gazdaságait) nézhetjük. Meglepő, de ahhoz képest, hogy a kerékpárút egy régi vasútvonal helyén fut (az új nyomvonal néhány méterrel odébb épült ki), nagyon takaros kis hátsó udvarokat láthatunk. Márpedig aki gyakran utazik vonattal, jól tudja, hogy az ország nem éppen mutatós "hátsó fertályát" bámulhatja az ablakból kilométereken át. Lepukkant gazdasági épületekkel és a kert végébe dobott, "valamiremégjólesz" szir-szarokkal és biszbaszokkal tarkított, lehangoló látvány ez.


Ennek itt nyoma sincs; vannak viszont szép gyümölcsösök, meg zöldségkertek, kutyák, bárányok, meg lovacskák; mintha egy mesekönyvet lapozgatnák...főleg, ha a már említett gomolyfelhők adják a grafikai hátteret :) Nincs szmog, se zaj (maximum a fűnyíróké), szóval elég felszabadító, megnyugtató, ugyanakkor frissítő élmény az egész. Közben aki akar, tehet kisebb művészettörténeti kitérőket is; régi templomok, kőkeresztek, öreg vasúti épületek mellett halad az út. És le lehet fordulni a zalacsébi Malom-Tanya felé is, ha épp úgy tartja kedvünk!


Persze túl sok attrakció, meg látványelem nincsen útközben, de azért egy-két bringás pihenőhelyet találni (például Bagodban) és hát minden falu szélén van egy kurta kocsma, ha az ember megszomjazna a nagy tekerésben. Bár ha a Borostyán-tó a végállomás, akkor érdemes inkább kitartani, és ott frissíteni egyet. Annál is inkább, mert a tó partján aztán azt is eldönthetjük, hogy jó idő esetén mondjuk strandolunk -e a visszaút előtt, vagy inkább megyünk egy kört a tó körüli tanösvényen. Akik viszont a retró-büfé fílinget részesítik előnyben (én annyira nem), azok letáborozhatnak valamelyik tóra néző vendéglátóhelyen, egy lángos/fröccs párosításra.


Vicces de a hazafelé utat eddig szinte minden egyes alkalommal fel kellett pörgetnem, mert tuti, hogy óriási, sötét viharfelhők lopakodtak a hátam mögött, amik aztán Zalaegerszeg határában egyszerűen eltűntek. Vagy ha nem, akkor még éppen sikerült hazaérnem a zivatar előtt, mondjuk két perccel. (Ha a felhőkkel akarunk versenyezni, akkor lehet, hogy mégis jobb edzettebben útnak indulni.) Amúgy ezen az útszakaszon némi széllel mindig számolhatunk; nyári hőségben viszont üdítően hat.


Hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy kevesen használják az utat? Szerintem egyrészt nincs kellően propagálva, és nem épült még be a köztudatba. Másrészt tényleg kevés a látnivaló útközben, és aki egyszer-kétszer már végigment rajta, lehet, hogy harmadszorra már nem találja érdekesnek. Pedig ha edzés és nem kirándulás céljából indulunk el, monotónia tűrő képesség és állóképesség fejlesztésére is alkalmas ez az szakasz. Egyenes úton, majdnem egyenletes tempóban tekerhetünk végig, nagyobb emelkedők és élesebb kanyarok nélkül. Nekem ez hosszú távon sokkal nehezebb és fárasztóbb, mint egy dimbes-dombos vidéken bringázni. Ahol lejtmenetben ugye jókat lehet pihenni :)


A harmadik ok - és talán ez áll a legközelebb a valósághoz - az az, hogy a Zala-völgyi kerékpárút még mindig nincs összekötve Zalaegerszeggel. Majdnem tíz évig csak Lövő és Bagod között volt az út kiépítve, két éve adták át a Bagod-Teskánd szakaszt. Teskándnál el is készült a zalaegerszegi leágazás, de az út egyelőre a semmibe fut. Éppen úgy, mint az elvileg a városból Zalaszentgrótra tartó kerékpárút, amit Zalaszentiván után "elfelejtettek" továbbépíteni, és a bringaút egy földhányás után egyszerűen beletorkollik az országútba (hát, k ö s z i - az összes bringás nevében).


Pedig ezeknek a Zala menti kerékpárutaknak éppen attól nőne a kihasználtsága, ha végre összeérnének, és mondjuk Lövőtől (ne adj' isten az Őrségtől, vagy Ausztriától) tényleg el lehetne jutni egyazon úton, mondjuk a Balaton-felvidékig. (Tudom, álmodozó vagyok.) Átmenetileg persze teljesen beérném azzal, ha Teskándot végre összekötnék Zalaegerszeggel, szerintem már az is dobna egy nagyot a bringaút forgalmán.



Nemrég hallottam (nem megerősített információ), hogy azon túl, hogy még nincs rá forrás, azért is nem épül tovább az út, mert nem sikerült eldönteni, hogy azt a Hock János út felé, vagy az Andráshida-Gébrái-tó szakaszon "húzzák be" a városba. Nem vagyok közlekedési szakember, csak egy egyszerű kerékpáros közlekedő, de nekem az lenne a logikus lépés, ha a Gébárti-tó felé haladna. Főleg, ha figyelembe vesszük a Zala-holtág tervezett fejlesztését, és az előbb említett szentgróti rácsatlakozást.


Már ott tartok egyébként, hogy alapvetően tök mindegy hogy döntenek, csak épüljön meg végre a folytatás... lehetőleg addig míg aktív korban vagyok és van erőm, meg energiám felülni a biciklire :) De, nem akarok egó lenni: az európai tendenciákat figyelve (ha egyáltalán számítanak még ezek), a jövő turisztikai fejlesztéseit csak úgy tudom elképzelni, ha abban átfogó, és az egyes idegenforgalmi régiókat összekötő kerékpárútfejlesztés is szerepel. Szerintem ez Zalának is lehetne egy kitörési pont. Jut eszembe: hát van kerékpárügyi kormánybiztosa az országnak... akkor van remény...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Bunkertúra a Csepel Művekben - Légoltalmi kiképzés, szimulációval