Rajna part üvegpalotákkal - Csokimúzeum és party-negyed Kölnben

Nem vagyok egy tipikus turista, általában gyorsan elkerülöm az útikönyvek által ajánlott nevezetességeket, és saját utamat járva teszek kisebb felfedezéseket egy-egy idegen városban. Így volt ez legutóbb Kölnben, Németország negyedik legnagyobb városában is. Nem időztem a sokat emlegetett kölni dóm előtti téren, és nem mentem be a gótikus katedrálisba. Persze a tornyok többször is megihlettek, de nem a térről felfelé nézve, hanem sokkal távolabbról; a tornyok és a város egyéb épületeinek viszonyrendszere érdekelt, ami többször is jó fotótémának bizonyult.

Dóm tornyok a Ludwig Múzeum tetejéről


A város építészeti sokszínűsége egyébként is lenyűgöző. Mivel jó ideje vonz a minimál stílus és a Bauhaus dizájn, bőven volt miben gyönyörködnöm. A változatosság különösen a Rajna parton érhető tetten. Az Alteburger utcától elindulva, a folyó bal partja mellett a Severins-híd és a belvárosi Hohenzollern-híd felé sétálva szinte minden történelmi korszak lenyomata megtalálható, és ami a legszebb, hogy a németek nem félnek elegyíteni egymással a különféle építészeti stílusokat. Az eklektika azonban egyáltalán nem hátrány, sőt, hihetetlen harmónia és dinamizmus, hagyománytisztelet és modernitás jellemzi a part menti sétányt (de az egész 1 milliós lélekszámú várost is).

Tornyok a vasúti hídról

A Rajna partnál maradva: Bauhaus irodák és lakóházak, középkori épület- és városfalmaradványok, 19-20. századi kikötői raktárépületek váltják egymást. A kavalkádból pedig a fordított L alakú, "hochmodern" Kranhaus gigantikus üvegépület-együttese tűnik ki. A három üvegpalota - amiből kettő irodaházként, egy pedig lakóházként funkcionál - teljesen uralja a Rajna part panorámáját, bármelyik oldalán is sétáljunk a folyónak, sőt a belvárosi Hohenzoller-hídról nézve is lenyűgöző a látvány.

A kölni Krankhaus "giga" épületegyüttese

Mivel pedig a legtöbb új épület üveg felülettel rendelkezik, csodálatosan visszatükrözik a szomszédságukban megbújó régi épületeket, vagy éppen a folyó kékjét.

Minden visszatükröződik
A part persze változatos programlehetőségeket is kínál: kávéházak, füves, pados pihenő övezetek, játszóterek, extrémsport-pályák, futó -és kerékpáros utak, kézműves vásárok, múzeumok várják nemcsak a turistákat, hanem az itt élőket is, akik folyamatosan "használják" (és kihasználják) a rakpart adta lehetőségeket; életkortól és nemtől függetlenül. Mindez persze a város más pontjain is megfigyelhető: az utcák, terek, parkok kialakítása amellett hogy esztétikus, funkcionális is. Az emberek viselkedésén pedig érezhető, hogy magukénak érzik ezt a közeget.

Bauhaus irodaház a part mentén

Persze itt is előfordulnak lelakottabb részek, és néhol még szemetet is látni - de ha Magyarországon csak fele ennyire lennénk környezettudatosak, akár az aszfaltról is ehetnénk :) Ami pedig a legszembetűnőbb, hogy a város most is épül: toronydaruk nyúlnak be mindenhol a képbe, mintha valami gigaméretű városfejlesztő projektet nyert volna a város. Ami nyilván részigazság, hiszen a beruházó tábláira pillantva jól látszik, hogy többségében magánprojektekről van szó: lakó -és irodaházak egyaránt épülnek városszerte (sőt, az a helyzet, hogy Németország szerte).

Gördeszkapálya és üveg irodaépület a Rajna mellett
Hogy mi lehet a tanulsága az említett sokszínűségnek számunkra? A legfontosabb, hogy merjünk változtatni, ne féljünk az újtól, és ne gondoljuk azt, hogy mert valami régi és értékes, nem lehet mellé korunknak megfelelőt és újat építeni. Ahogy a korszakok változnak, úgy változnak vele az igények, és az épületek is, nem kell görcsösen ragaszkodni a múlt formáihoz.

Eklektika a parton


Kísérletek azért szűkebb hazánkban, Zalaegerszegen is vannak (voltak), bár a siker nem minden esetben érhető tetten: a Göcsej üzletház üvegépülete (Tompa utca) például a Kvártélyház ódon falait tükrözi vissza (kár, hogy maga az "üzletház" születése pillanatától teljesen halott).

A dóm a Rajna partról is látszik

A Kisfaludi utca OTP székházának üvegein pedig a zsinagóga színes falait láthatjuk viszont, főleg a lemenő nap fényénél. Ez az épület már jobban funkcionál, csak az előtte lévő járda bizonyul kissé szűkösnek (főleg mióta kerékpárút is épült a járda mellé.)

Nekünk is van "visszatükröződésünk": a zalaegerszegi zsinagóga az OTP székházon

A Rajna partra visszatérve azért elárulom: tudok turistaként is viselkedni, főleg ha csokoládéról van szó. Mert a partmentén lévő kölni Csokoládémúzeumot semmi pénzért nem hagytam volna ki... és az egyetemisták kedvelt belvárosi party-negyedébe (Zülpicher Strasse) is muszáj volt ellátogatni.

Az egyetemi városrész party-negyedébe bármikor visszamennék

Mivel sört nem iszom (pedig az itteni specialitás, a 2 decis "vázában" felszolgált Kölsch elég szimpatikusan néz ki) a "nemhíres" német borokat teszteltem. Az a helyzet, ha a híres bortermő Magyarországon ilyen vidám, könnyed, gyümölcsös ízű asztali fehérborokat hoznának csak úgy, nem borlapról rendelésre, nagyon meg lehetnénk elégedve magunkkal... és valószínűleg jó néhány másnapos fejfájást is megúsztunk volna.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Pirani határ-esetek - Sós pára és sikátor színű macskák