Bauhaus és ál-Bauhaus nyomában - Miért is jók a városi séták?

Eredetileg nem terveztem, hogy a KulTour-Vidéken budapesti történésekről is beszámolok. Most mégis kivételt teszek, mert egy olyan kezdeményezésről (illetve kezdeményezésekről) van szó, amit egyrészt kisebb városokban is el lehet indítani, másrészt a főváros alaposabb megismerését szolgálja. Ráadásul nem unalmas, szájbarágós módon, hanem a kíváncsiságra, titkokra és a felfedezés örömére alapozva.




Az utóbbi években egyre népszerűbbek lettek a tematikus városi séták Budapesten. Több cég és egyesület foglalkozik azzal, hogy egy-egy városrész történetét, vagy építészeti értékeit bemutassa a környéken élőknek, akik így néhány órára turistának érezhetik magukat saját városukban. Lehet persze azt mondani, hogy ez is csak egy biznisz (általában 1500-3500 Ft körül vannak séták) és a túraszervezők egyre hangzatosabb címekkel próbálnak egymásra licitálni, immár nemcsak a helyben élőket, hanem a turistákat is megcélozva.




Ettől függetlenül mégiscsak a lakóhely jobb megismeréséről és a lokális kötődés erősítéséről szólnak a programok. Közös bennük, hogy mindig egy-egy kerülethez kapcsolódó helytörténeti, művészet- vagy építészettörténeti illetve szociológiai kérdést járnak körül, bár már vannak gasztro-túrák is. A sétákat jobbára fiatal történészek, építészek, művészettörténészek vagy PHD előtt álló szociológus hallgatók vezetik, akiknek szintén jó lehetőség bekapcsolódni egy-egy ilyen programba. Részben mert mondjuk épp az adott téma a kutatási területük, de fizetéskiegészítésként is jól jön a túravezetés.




Ugyan nem vagyok budapesti, mégis kötődöm a városhoz: anyai nagyapám ott született, és onnan költözött Zalaegerszegre, és én is laktam ott néhány évet. Bár összességben túl "töménynek", személytelennek és legfőképpen koszosnak érzem Pestet ahhoz, hogy hosszú távon ott éljek, vannak olyan részei, amiket nagyon szeretek és ahol otthon érzem magam. Viszont nagyon keveset tudok az egyes kerületek, városrészek történetéről, apró titkairól, ami szörnyen tud idegesíteni...na, pont ennek enyhítésére jók többek között ezek a városi séták. :)



Legutóbb egy újlipótvárosi kiránduláson voltam... ez az a városrész, ahol a modernizmus született. "A Bauhaus rejtett kincsei" cím persze félrevezető. A bemutatott 30-as, 40-es években épült bérházak nyilván nem az 1919-ben létrejött német Bauhaus-iskola "termékei", sőt nem is annak magyarországi követői tervezték.



A sétát vezető Maczó Balázs helytörténész (az Angyalföldi Helytörténet Gyűjtemény kurátora) mindjárt az első állomáshelyen (Alig utca 3.) elmondta: leginkább ál-Bauhausról van itt szó. De nevezhetjük modern kori eklektikának is, hiszen a korszakra jellemző funkcionalitás keveredett itt (tervezőktől függően) art deco és szecessziós elemekkel; az építészek saját ízlésüknek megfelelően ötvözték a század első felére jellemző stílusirányzatokat.



A séta egyes állomásait nem írom le, mert több internetes portál is részletesen elemzi az útvonalat (például ez itt: http://habosvilla.blog.hu/2011/07/03/ujlipotvaros_es_a_nem_bauhaus). Röviden talán annyit, hogy különleges és nagyon szépen kivitelezett lépcsőházakban jártunk (a túrát szervező egyesületek a projekt indulásakor egyeztettek a házmeseterekkel és közös képviselőkkel, így gond nélkül be lehet jutni a házakba).



Funkcionális formatervezés, hangulatos és csarnokszerű lépcsőházak, szép belső kertek jellemzik ezeket a bérházakat. Szinte mindegyikben márványburkolat van, ezen kívül ritkaságnak számító lifteket, hangosbeszélőket (amolyan ős-kaputelefonokat) is találunk. Már az építéskor központi fűtés volt a lépcsőházakban, gyakoriak továbbá az óvóhelyek és a kornak megfelelő gyermekkocsi-tárolók (amiket még a korszak óriás-babakocsijaira terveztek).



Ahogy írtam a formatervezés funkcionalista/minimalista, a dekoráció viszont a legtöbb esetben art deco-s és szecessziós stílusjegyeket hordoz, bár népies ornamentika és historizáló elemek is előfordulnak. (A túravezető megjegyezte, hogy a szigetelési munkák és nyílászárócserék miatt sajnos több ház homlokzata veszélyben van, sőt néhány már el is veszítette eredeti küllemét.)



Az egyik legizgalmasabb és legszebb talán a Pozsonyi út 40. szám alatti ház, amit csodás csigalépcsője miatt gyakran választanak filmforgatások helyszínéül is. A hozzám hasonló, geometrikus formákért lelkesedő (hobbi)fotósoknak pedig igazi paradicsom ez az újlipótvárosi séta.



Egy-egy ilyen budapesti felfedezőtúra akár karácsonyi ajándéknak is nagyon jó lehet; Budapesten élő, vagy a főváros iránt érdeklődő családtagoknak, barátoknak egyaránt. Az interneten az összes sétát szervező cég és egyesület megtalálható, és az időpontokat már jó előre le lehet foglalni.



A bejegyzés elején utaltam rá, hogy vidéki városokban is működhetnének efféle tematikus séták. Nyilván a lehetőségekhez mérten. Zalaegerszegen is volt már rá példa néhányszor; hol a Göcseji Múzeum, hol pedig a Tourinform Iroda szervezésében. 2013-ban például a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében az építészeti és képzőművészeti értékek kerültek fókuszba, 2014 őszén a holokauszt évforduló kapcsán a zsidó emlékhelyeket ismerhették meg az érdeklődők, idén pedig az Egerszeg Fesztivál részeként, a város rendezett tanácsúvá válásának 130. évfordulója alkalmából, helytörténeti sétára is sor került.



Ezeken a programokon főleg a 18-19. századi házak, illetve a századforduló jellegzetes épületei kerültek szóba. Esetleg érdemes lenne egy-egy újabb túra alkalmával előremenni kicsit az időben, és mondjuk megnézni a 30-as, 40-es években, vagy az 1945 után készült középületeket, lakóházakat. Annál is inkább, mert a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület ülésein az utóbbi időben többször szóba jött, hogy a városban található (nem túl nagy számú) szocreál épületeket is illene már az épített örökség részeként kezelni...






Több fotó:



















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Bunkertúra a Csepel Művekben - Légoltalmi kiképzés, szimulációval

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül