KULToUR-Vidék

Opatija, vagy Abbázia? Lényegében mindegy, hiszen ugyanarról a horvátországi településről van szó. (Opatija a horvát név, ami apátságot jelent, Abbáziának pedig az olaszok és a németek hívták már a 19. század óta.) Míg az előbbi név inkább a realitást jelenti, az utóbbi egyfajta romantikus, századelős érzést kelt. Nem véletlenül. Turista-csalogató strandrendszer  A Rijekától (Fiume) mindössze 8 kilométerre fekvő városka az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt üdülőtelepe volt, sőt a monarchia második legnagyobb fürdőhelyeként és gyógyüdülőjeként tartották számon, szanatóriumaiban rengeteg magyar is dolgozott. Még maga I. Ferenc József császár is gyakran megfordult itt, ám királyok, nemesek, módos polgárok is rendszeresen felkeresték az isztriai-félsziget északkeleti részén található helyet.  Ferenc József nevét viseli az a 13 kilométer hosszú sétány is, mely a tengerpartot követi, de erről majd később... Szóval Opatija, és Abbázia. Valóság és romantika. Erős ellen...

Hekk és gulyásmentes övezet a Balaton-parton; nem diszkó, nem szabadtéri szórakoz(tat)óhely, és ráadásul nem is kelt Balaton-retró érzést. A balatonszárszói József Attila Emlékház jó példa arra, hogy igenis létezhet kulturális megújulás a tó partján, illetve az alig kétezres lélekszámú nagyközségben. Míg néhány évvel ezelőtt osztálykirándulók kötelező és unalmas megállóhelye volt a szárszói villasoron álló emlékház, addig ma egy modern, színes, interaktív és a 21. század kívánalmainak megfelelő kiállítóhellyel találkozhatunk. Az egykori Horváth-panzió (ahol a költő utolsó napjait töltötte) épületéből kialakított emlékházat 1955-ben nyitották meg először, majd a tárlat anyagát bővítették, így hivatalosan 1972-ben vált József Attila Emlékmúzeummá. 1997-ben frissítették és felújították ugyan a kiállítást, ám az igazi "áttörésre" tavalyig várni kellett. 2012 februárjára Európai Uniós támogatással teljesen átalakult a kiállítótér és a tárlat anyaga. Új installációkkal, dokume...

Néphagyományok, kopott falusi vagy kisvárosi kultúrház amatőr színészekkel, vitrinben álló helytörténeti gyűjtemény, vagy a táj szépségeit ábrázoló kissé giccses festmények. Sarkítás? Talán igen, de sokaknak pontosan ezek a sztereotípiák jutnak eszébe a "vidéki kultúra" kifejezés kapcsán. Az ok összetett. Részint hibás maga a vidék, mert gyakran a provincializmus kényelmesebb és olcsóbb, mint változtatni a régi beidegződéseken. (Végül is egy néptánccsoportot mindig elő lehet rántani, legyen szó akármilyen programról.) De hibás a "pesti humor" és mentalitás is, mert a vidék illusztrálására sokszor még mindig fejkendős néniket mutogatnak, akik erős tájszólással beszélnek. Mintha más nem is lenne Budapest határain kívül. A KULToUR-Vidék célja nem a népi-urbánus vita életben tartása! Sokkal inkább a sztereotípiák eloszlatása, és egyfajta híd szerep az igényes, és tudományosan alátámasztott hagyományápolás, népi tradíciók és a kortárs kultúra között. Ahogy a ...