KULToUR-Vidék

Nowa Hutát mindenképpen ajánlom - írta e-mailben az egyik barátom Lengyelországban élő barátja. De egyből mentegetőzésbe is fordult a mondat, hogy talán inkább csak a "szocreál szerelmeseinek" (abból is a hardcore-oknak). Meg különben is, lehet, hogy ez csak neki érdekes...szakmai ártalom, és a többi. Tévedett ez az ismeretlen ismerősöm, mert az efféle hardcore-ra vevő vagyok (a zeneire már kevésbé, pornóért meg tessék máshová kattintani). Szóval naná, hogy megnézzük Nowa Hutát, nálam is amolyan szakmai ártalom, még ha nem is ezért fizetnek. "Ennyire balosok vagytok, hogy holnap odamentek?!" - kérdezte a kétnapos vodka-mámorban tengődő magyar csapat egyik tagja. "Nem, nem vagyok, bazdmeg! Amúgy jó, hogy egyből ez jutott eszedbe. Szépen kifejezi a hazai valóságot." (Ha részeg palikkal társalog az ember, sajnos muszáj bazdmegokkal tagolni a mondatot, mert így könnyebben összerakják a "kötőszó" előtti és utáni részeket.) Azt már nincs kedved k...

Lehetett volna Cseh Tamás miatt is, mert olyan jól nézett ki, ahogy a fiával abban a 2000-es filmben álltak az étkezőkocsi pultjánál. Aztán kiborult a sör ("Anyád fényképe elázik, bazdmeg!"), miközben robogott a vonat észak felé. Szóval azóta ott motoszkált, hogy egy ilyen vonattal Krakkóba azért el kéne... majd egyszer. Meg hát ott van a korábbi dal is, épp az a címe, hogy Krakkói vonat. Mert Krakkó a szabadságot, Lengyelország meg a rendszer elleni tiltakozást jelentette Cseh Tamásnak; és az apukám (beat)nemzedékének. Újév, friss levegő, Visztula-part. Lehetett volna a Háy miatt is, aki az Ország, város, fiú, lányban olyan szépen meg is fogalmazta ezt a szabadságélményt. Azzal együtt, hogy a valutaüzérek jól átverték mindjárt érkezéskor. De az egy másik kor volt: rubel-alapú, korlátozott utazási lehetőségekkel, nehézkes valutaváltással. Most meg az Európai Unióból vonatozunk az Európai Unióba; Kelet-Közép Európából Kelet-Közép Európába. Csak úgy, a két ünnep között....

Bajban lennék, ha össze kellene számolnom, hogy az elmúlt tizenöt évben hány képzőművészeti kiállításon voltam; határon innen és túl, munka miatt vagy éppen csak kíváncsiságból, kedvtelésből. Elég sokféle tárlatot láttam már. A hagyományos múzeumi elrendezésűtől kezdve, a különféle interaktív elemekkel, performanszokkal, hang-és fényhatásokkal gazdagított beltéri és szabadtéri bemutatókig szinte minden megvolt. :) Meglepetések viszont mindig érik az embert. Most éppen Krakkóban.  Mégpedig a Kazimierz (zsidónegyed) és a Podgórze városrészeket összekötő Ojca Bernatka gyaloghídon. Jerzy Kedziora szobrászművész csodás tornászai lógnak, egyensúlyoznak a híd szerkezetén. A szabadtéri kiállítás címe is erre a lebegő állapotra utal: Between water and the sky. Vagyis Víz és ég között. Mit mondjak, hihetetlen élmény volt látni ezeket a (lég)tornász figurákat, ahogy a "semmiben" egyensúlyoznak a fejünk (és a Visztula) felett-végig a közel 140 méteres hídon. Ellenfényben még izga...