Kalocsai minta kínai pólón - A használható és elhasználható népművészetről

Nézzen mindenki magába, és válaszoljon őszintén a kérdésre: előfordult már, hogy tévénézés közben egyből elkapcsolt arról a csatornáról, ahol néptáncot közvetítettek, népdalokat énekeltek, vagy hogy egy nagy sóhajtással reagált arra, amikor egy-egy rendezvényen felkonferálták a soron következő népdalkör műsorát?


Nem tagadom, velem ez gyakran megesik, annak ellenére, hogy alapvetően semmi bajom a népművészettel. A népi ornamentika, a hiedelemvilág, az ünnepi rítusok és babonák mindig is érdekeltek, csak úgy mint a páratlan szimbolikájú, hol tréfás/pajzán, hol ijesztő/misztikus elemekben bővelkedő magyar mesevilág. A paraszti kultúra tárgyai gyermekkorom óta körbevesznek, a család ma is őriz jó néhány becses darabot (főleg fafaragásokat, kerámiaedényeket). Édesapám sokáig gyűjtő volt. A 70-es években barátjával és kollégájával, Török Andrással (akinek a hagyatéka immár a Göcseji Múzeum gyűjteményét gyarapítja) folyamatosan járták Zala megye falvait, és próbálták a sufniba hajított - a falusi emberek szemében már értéktelen - tárgyakat megmenteni az utókornak.

Egyszer - valamikor a 90-es évek végén - nekem is sikerült beszereznem egy közel 100 éves gerebent. Ennek nem titkolt célja többek között az volt, hogy feloldjam azt az óvodás koromból származó parát, amit A két lány meg a vasorrú banya című, kissé horrorisztikus végkifejletű népese okozott ("Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utolérlek, és legerebenezlek!" - és tényleg megtette!) :)



Mindezek ellenére miért van az, hogy csatornát váltok ha sorozatosan néptáncosokat látok, vagy eltávolodom a pódiumtól, ha színpadra lép valamelyik hagyományőrző népi együttes? Hosszas morfondírozás, és önmarcangolás után (hiszen elvileg ezt szeretnünk kéne, nem?) arra jutottam, hogy azért idegesít a jelenség, mert az esetek nagy részében hagyományápolás címén elhasználjuk a népművészetet.
Kulturális műsor kell egy rendezvényre? Majd csak akad egy népdalkör. Nemzeti ünnep van, vagy magyar kultúra napja? Majd előrángatnak a tévécsatornák valami "népiest" az archívumból. Divat lett a népművészet? Nosza, tegyünk egy kiragadott, lebutított kalocsai mintát a műbőr táskára, vagy a kínai póló elejére! Nem az a baj, hogy a ruhatervezésbe, lakberendezésbe beszivárognak a népies formák, sőt. Hanem az ha ez igénytelenséggel, giccses dizájnnal és kifogásolható kivitelezéssel párosul.

Sajnos úgy látszik, hogy az elmúlt évtizedben egy kettős hatás érte a magyar népi tradíció egy-egy kiragadott elemét. Bizonyos népművészeti ágak ugyanis túlreprezentálttá váltak (tánc, zene, gasztronómiához kötődő ünnepkörök), s ezzel együtt egy erős politikai/ideológiai felhangot is kaptak. Másrészről viszont ez a túlértékelés a mindennapi életben olcsó fogyasztói szintre süllyesztette a népi kultúrát, illetve annak egy részét.



Márpedig a népművészet befogadása - annak ellenére, hogy azt hajdanán a nép egyszerű fiai és lányai művelték és alakították évszázadokon át - egyáltalán nem egyszerű. Nem azért, mert butábbak vagyunk, hanem mert egy egészen más szimbolikus térben élünk. A korabeli jelképrendszer, valamint a tájegységek sajátosságaiból adódó eltérések megfejtésre várnak. Nem elsősorban tudományos értelemben - hiszen a hazai etnográfia szép kutatási eredményekkel, tudományos munkákkal büszkélkedhet - hanem a mindennapi kommunikáció terén. Vagyis, hogy érthető legyen a médiából és a kulturális intézményrendszerből áramló (népi) üzenet a hétköznapi ember számára is.  A díszítőművészetnek, a dallamvilágnak, a tánclépéseknek megvan a maga misztikuma, mint ahogy a meséknek is. Sőt ez utóbbinál a pszichológiai (önismeret, személyiségfejlődés), szociológiai jelentéstartalom sem elhanyagolható. Nem lenne rossz, ha ezekről a dolgokról többször esne szó a nyilvánosságnak nevezett térben; mondjuk TV-műsorokhoz, rendezvényekhez kapcsolódva.
A múltnak és a jelennek tehát kommunikálnia kellene egymással valamilyen értelmező/értelmezhető csatornán keresztül, különben a "hagyományápolás" erőltetetté, unalmassá, silánnyá  válik. Az nem megy, hogy valamit folyamatosan elénk tolnak, hogy "ezt szeretni kell, mert a miénk", de hogy konkrétan miért is, arra csak érzelmi okokat tudunk felsorolni, értelmit nem. Tudnunk kell, hogy mi az üzenete itt és most, a 21. században a népművészetnek. Mi az amit megismerhetünk, befogadhatunk belőle, és mi az amit ma is használhatunk (újrahasznosíthatunk)?

El lehet gondolkodni azon is, hogy mik azok az alkalmak, események, amikor helye van egy-egy népművészeti produkciónak, vagy prezentációnak, hiszen nem feltétlenül kell minden egyes ünnep alkalmával ezt erőltetni. A magyar irodalmi, zenei, képzőművészeti hagyomány elég színes és változatos ahhoz, hogy némi fantáziával és kreativitással ne egyformák legyenek nemzeti ünnepeink, rendezvényeink.
Abban sem hiszek, hogy a globalizációra és a multikulturális hatásokra a népművészet túlreprezentálása jelentheti az egyetlen lehetséges választ. Lehet hogy több időt, energiát és pénzt kellene áldozni a hazai, kortárs alkotók (képző- és iparművészek, filmesek, fotográfusok, írók stb.) előtérbe helyezésére, vagy éppen a honi innováció fejlesztésére. Szerintem versenyképesek vagyunk a világ "kulturális piacán" a ma született művekkel, és a külföldieknek sem csupán a Gulasch-Puszta-Balaton szentháromságot kellene mutogatni. Tudunk ennél jobbat is!



Persze azért születtek az elmúlt években szép és igényes dolgok. Hosszan lehetne sorolni például azokat a zenekarokat, előadóművészeket, akiknek sikerült színvonalas és professzionális módon ötvözniük a népzenei hagyományt a modern hangzásokkal. Szerencsére arra is van bőven példa, hogy a fazekas hagyományok hogyan tudnak újjászületni a mai nép iparművészetben. Sőt, néhány éve egy izgalmas pályázat (Népi design) segítségével arra is volt lehetőség, hogy a népművészet és a modern formatervezés határait feszegetve ízléses, kreatív és használható tárgyak szülessenek, melyek nemcsak díszként funkcionálnak.

Szóval szükség van a népművészeti tradíciókra, azok megismerésére és kiegyensúlyozott, színvonalas prezentálására. Ám ahelyett hogy feleslegesen (el)használjuk értékeinket és érzelmektől vezérelve merengünk felette, választ kéne találnunk arra, hogy mikor, hol, milyen alkalmakkor merítsünk belőle, hogy emelni tudjuk egy-egy műsor színvonalát. Fontos kérdés az is, hogy mit tudunk hasznosítani belőle a mai kor társadalma, embere számára.

Megjegyzések

  1. Nagyon a szívemből szólsz. Túl hosszú lenne itt megírni mindazt, amit erről a témáról gondolok és tudok. Szerintem nektek, médiaszakembereknek szintén van ebben felelősségetek. Ha akarod, beszélgethetünk a témáról, akár több részletben is! Marx Mari

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Tiltott zónák, Fluxus pimaszság - Hatvanas évek; kétszer