KULToUR-Vidék

Nézzen mindenki magába, és válaszoljon őszintén a kérdésre: előfordult már, hogy tévénézés közben egyből elkapcsolt arról a csatornáról, ahol néptáncot közvetítettek, népdalokat énekeltek, vagy hogy egy nagy sóhajtással reagált arra, amikor egy-egy rendezvényen felkonferálták a soron következő népdalkör műsorát? Nem tagadom, velem ez gyakran megesik, annak ellenére, hogy alapvetően semmi bajom a népművészettel. A népi ornamentika, a hiedelemvilág, az ünnepi rítusok és babonák mindig is érdekeltek, csak úgy mint a páratlan szimbolikájú, hol tréfás/pajzán, hol ijesztő/misztikus elemekben bővelkedő magyar mesevilág. A paraszti kultúra tárgyai gyermekkorom óta körbevesznek, a család ma is őriz jó néhány becses darabot (főleg fafaragásokat, kerámiaedényeket). Édesapám sokáig gyűjtő volt. A 70-es években barátjával és kollégájával, Török Andrással (akinek a hagyatéka immár a Göcseji Múzeum gyűjteményét gyarapítja) folyamatosan járták Zala megye falvait, és próbálták a sufniba hajított ...

Csokit ettem. Megírom. Szép volt és nemes. Édes, de nem gejl, inkább kesernyés. 55% étcsokoládé, 35% tejcsokoládé és az egyéb hozzávalók: glükózszirup, cukor, marcipán, mogyoró, rum, vanília, meg cseresznyelikőr. Hazudtam: nem is csoki volt, hanem bonbon. Sőt, mi több, bonbonok. Négyféle íz, négyféle forma. Egyik rücskös, másik sima, kettő meg barázdált. Spezialitäten... die Lust am Naschen. Erről van szó! Pont ez kell ebben a stabil szürkeségben. Egy jókedvű nassolás, egy jófajta csokoládé, persze csakis keserű alapon. Harapás, roppanás, olvadás.. máris szebb a világ. Gyors öröm, tartós hatás. A csoki szépít, a csoki energiát ad. A csoki endorfin, a csoki a Gondolat. Szellemi és mentális megújulás. Hogy hizlal? Dehogy! Hiszen azért esszük, hogy utána edzhessünk! A csoki egészséges, zsírégető, izomépítő: sok csoki, sok biciklizés, hosszan tartó friss állapot. A csoki egyezményes nemzetközi jel. A csokizás olyan pártsemleges, határokon átnyúló cselekedet, mely elősegíti a népek b...

Befejezetlen Fischer-szobrok állnak posztamenseken a művész régi nappalijában. Közben lent, a volt műteremben jótékonysági kiállítás és vásár. Fiatal tehetségeket támogató ösztöndíjra gyűlik a pénz; őrizve és továbbvíve ezzel is Fischer György szobrászművész-tanár szellemi örökségét. Na meg azt az önzetlen pedagógusi hozzáállást, amitől nyitott műhellyé vált egykor a háza, és amellyel rengeteg fiatal alkotót indított útnak, akik közben barátai is lettek Mesterüknek. Egy év telt el halála óta, és most ismét nyüzsgés volt a zalaegerszegi Báthory utcában, az üresen álló művészlakásban. Búcsú? Nem. Sokkal inkább valaminek a kezdete. Ettől függetlenül furcsa volt a fenti kép, vagy inkább groteszk - hiszen leginkább ezzel a szóval szokták Fischer művészetét jellemezni. Mikor sok évvel ezelőtt először gyalogoltam fel a Páterdombra, hogy interjút készítsek vele - talán 2005-ben a Munkácsy-díj átvétele után - kicsit féltem. Többen is azt mondták, hogy "Gyuri nem lesz könnyű es...

Mit tud a korosztályom az oroszokról? Hát, elég keveset, és a jó része annak is sztereotípia, amiből a matrjoska-baba és a szamovár a legpozitívabb jelenség. "Büdös ruszkik", "kommunisták, akik bebalzsamozták Lenint", "maffiózók", "elmaradottak" és "vodkavedelők". Télen dermesztő a hideg - hát, még Szibériában. De oda önszántából úgyse megy az ember. (Maximum ha viszik, mint minap a Pussy Riot egyik énekesnőjét; de ez egy másik történet.) A matrjoska-baba könyvborítón és teadobozon is népszerű Rémlik még talán néhány szó is az unalmas oroszórákról, de a cirill betűket már alig ismerjük fel, mert mire begyakoroltuk volna, már a rendszerváltozás éveit írtuk. Az orosztanárokból hirtelen angolul-még-nehezen-beszélő-tanárok lettek. Tanultunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, a permanens forradalom elméletéről, a Novájá Ekonomícseszkaja Politikáról, meg a többi ideológiai agyrémről, amik gyakorlati alkalmazása fél évszádra (...

Nem szép, nem egyedi, nem intim, és a belső terek szűkössége miatt általában nem is kényelmes. A házgyári, vagy panellakások - és az ezzel a technológiával létrehozott lakótelepi épületek, irodaházak - nem nagyon illenek egy adott térség természetes környezetébe, és többnyire a városok szövetétől is idegenek voltak építésük (60-as, 70-es évek) idején. Valószínűleg sosem jutna eszembe panel (vagy Zalában inkább alagútzsalus) házban lakást vásárolni, főleg nem tízemeletesben. Ezen a ponton ellentmondásba is kerülök magammal, mert valamilyen oknál fogva mégis vonzódom hozzájuk. Nem az ott élés, hanem a hangulat, a történetiség és a bennük rejlő lehetőség érdekel. Épül, vagy leépül?  Egy letűnt (ma már előszeretettel retrónak nevezett) korszak nagyon is élő elemeiről van szó. Részben itt felejtődtek a múltból, és ma is hirdetik a korszak eszméit: gyors iparosítás, urbanizáció, olcsó (modern) lakás, könnyen megközelíthető szolgáltatások és szociális ellátórendszer (bolt, okta...

Opatija, vagy Abbázia? Lényegében mindegy, hiszen ugyanarról a horvátországi településről van szó. (Opatija a horvát név, ami apátságot jelent, Abbáziának pedig az olaszok és a németek hívták már a 19. század óta.) Míg az előbbi név inkább a realitást jelenti, az utóbbi egyfajta romantikus, századelős érzést kelt. Nem véletlenül. Turista-csalogató strandrendszer  A Rijekától (Fiume) mindössze 8 kilométerre fekvő városka az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt üdülőtelepe volt, sőt a monarchia második legnagyobb fürdőhelyeként és gyógyüdülőjeként tartották számon, szanatóriumaiban rengeteg magyar is dolgozott. Még maga I. Ferenc József császár is gyakran megfordult itt, ám királyok, nemesek, módos polgárok is rendszeresen felkeresték az isztriai-félsziget északkeleti részén található helyet.  Ferenc József nevét viseli az a 13 kilométer hosszú sétány is, mely a tengerpartot követi, de erről majd később... Szóval Opatija, és Abbázia. Valóság és romantika. Erős ellen...

Hekk és gulyásmentes övezet a Balaton-parton; nem diszkó, nem szabadtéri szórakoz(tat)óhely, és ráadásul nem is kelt Balaton-retró érzést. A balatonszárszói József Attila Emlékház jó példa arra, hogy igenis létezhet kulturális megújulás a tó partján, illetve az alig kétezres lélekszámú nagyközségben. Míg néhány évvel ezelőtt osztálykirándulók kötelező és unalmas megállóhelye volt a szárszói villasoron álló emlékház, addig ma egy modern, színes, interaktív és a 21. század kívánalmainak megfelelő kiállítóhellyel találkozhatunk. Az egykori Horváth-panzió (ahol a költő utolsó napjait töltötte) épületéből kialakított emlékházat 1955-ben nyitották meg először, majd a tárlat anyagát bővítették, így hivatalosan 1972-ben vált József Attila Emlékmúzeummá. 1997-ben frissítették és felújították ugyan a kiállítást, ám az igazi "áttörésre" tavalyig várni kellett. 2012 februárjára Európai Uniós támogatással teljesen átalakult a kiállítótér és a tárlat anyaga. Új installációkkal, dokume...