KULToUR-Vidék

Mindig szerettem volna egy olyan konferenciára beülni, ahol a könnyűzene, vagy a zenei szubkultúrák társadalmi, politikai vagy kulturális (esetleg kultúrkommunikációs) szerepéről, hatásairól van szó. Az elég nyilvánvaló volt, hogy ez nem Zalaegerszegen történik majd meg, de arra sem számítottam, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara lesz a helyszín és annak politológia tanszéke a szervező. A politika reprezentációja a kortárs populáris zenében című konferencia még januárban volt. Jogos a kérdés, hogy miért csak most írok róla? Sok egyéb mellett főleg azért, mert a pozitívumok ellenére volt némi hiányérzetem, és arra gondoltam, hogy ezt a hiányt csak egy dolog pótolhatja (és akkor két kulturális eseményről is tudok egyszerre írni), ez pedig nem más, mint a budapesti Kiscelli Múzeumban látható Fekete Lyuk - A pokol tornáca. Underground Budapest '88-'94 kiállítás. Ezt a tárlatot viszont csak a közelmúltban sikerült megnéznem. (Hogy pót...

Zágráb mindig az a hely volt, ami csak az autópálya útirányjelző-tábláin létezett, és hiába csökkent közöttünk egy időre a távolság, végül rendre elkerültük egymást. Mert nyáron, a tömített sávokban az autók_a_tenger_felé... veszik az irányt. Ki is akarna kánikulában egy nagyváros falai között lófrálni, amikor tengerparti városkák halszagú sikátoraiban is tévelyeghet. Szétsült fejjel, sűrűn váltogatva laza italokat és krémes fagyikat. Szóval Zágráb volt az a hely, amit "majd egyszer megnézünk"; szezonon kívül. Mondjuk tavasszal vagy ősszel. A Jelasics tér az egyik központi helyszín Tévedtem, mert végül téli látogatás lett ebből, ami a horvát fővárosban nagyon is szezon. Mégpedig adventi. Így hát én, aki finoman szólva sem vagyok egy nagy karácsony rajongó, az itthoni kavalkád után belecsöppentem egy még nagyobb őrületbe. Európa egyik legváltozatosabb (és a közönségszavazás eredménye alapján a legjobb) karácsonyi forgatagába. Nem ért persze váratlanul a dolog, már csak...

Sosem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy egyszerűen csak természetesnek tartom, hogy a zalaegerszegi belváros egyik meghatározó épületegyüttese. (Annál is inkább, mert életkorom miatt maximum régi fotókon láthattam, hogy milyen volt a városkép mielőtt megépült.) A Csipkeházakról van szó, ami a minap ismét fókuszba került, mert a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület javaslatára a települési értéktár része lett (több más helyi "jelenséggel" együtt).   Vagyis egy olyan helyi értékké vált, ami akár méltó lehet arra is, hogy a Magyar Értéktárba kerüljön, vagy (merjünk nagyot álmodni) hungarikum legyen. Persze a piramis csúcsára csak egy hosszú  procedúra után lehet felérni: sok fordulós ajánlások és mindenféle testületi döntések kellenek hozzá. Szóval nem valószínű, hogy a legmagasabb szintig eljutunk vele; hacsak egyszer nem lesz véletlenül egy olyan kategória, ami a szocialista korszak építészeti értékeiből válogat. A Vadász György építész által tervezett Csipkeházak...

A kétszáz éves receptúra szerint a legkövérebb, s legédesebb mustot kell kiválasztani és hatalmas rézüstben, főzéssel sűríteni. A kihűlt mustot hordókba szemezett szőlőszemekre öntötték rá, aztán jött a fűszerezés. A mustármag, és a fehér üröm alap volt, nem is titkolták. A többi hozzávaló? Az már kicsit rejtélyesebb, változatosabb. Szegedy Róza (1775-1832; Szegedy Ignác zalai alispán leánya, Kisfaludy Sándor költő múzsája és felesége) receptjében fahéj, bazsalikom és szegfűszeg is jutott a nedűbe. A 19. században ezt a zamatos, illatos fűszerkeveréket patikákban is árulták és "Species"-nek hívták. A füves zacskót tizennégy napra áztatták (madzagon eresztették) a mustba, ami lassan forrva átvette azok ízét. Hideg esték nedűje Badacsony egyik specialitásáról, az ürmösborról szól a történet. Már csak azért is, mert közelednek a sötét, hideg hónapok, az ürmös meg a téli esték egyik kedvelt itala volt - a korabeli források szerint leginkább az asszonynép számára. Ehhez ha...

A horvátoknak Zadar, az olaszoknak Zára, s mi magyarok is ez utóbbi alakot vettük át a történelem folyamán. Nyilván nem véletlenül: a középkor java része ugyanis azzal telt, hogy Dalmácia fővárosát hol Velence, hol pedig az aktuális magyar király hajtotta uralma alá. Esti fények Aztán egy hosszabb itáliai, majd osztrák és francia fennhatóság után, egészen az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt a város. A záraiak amúgy jobban csíptek minket; vagyis a lazább (értsd: kereskedelmi szempontból számukra előnyösebb) magyar királyi köteléket. Így a 12-14. század során többször is fellázadtak a velencei uralommal szemben. Főtéri idill Ilyen történelmi előzmények után, teljesen logikus lenne, ha én is Zára névvel illetném a várost. De valahogy nem áll a számra. Az utazásunk körüli időszakban több ismerősöm is kérdezte, hogy miért "Zadarozok"? Alapvetően gőzöm sincs, bennem már ez a név rögzült. Érzelmileg meg nem tudok annyira kötődni ilyen r...