A KÉPben: Szabadka

Kosztolányi szülővárosában mi más is lehetne a legszebb szó, mint a szecesszió. Persze, ez nem magyar szó (mint az írózseni tízes gyűjteményének darabjai), de a hangalak és a jelentés (kivonulás, elszakadás), valamint a művészeti irányzat, melyet jelképez, mindenképpen a "legek" közé emeli.

 
Raichle-paolta homlokzat...
 Mondhattam volna a szeszély-t is, ami a másik nagy kedvencem; pláne mert a szecesszióról valamiért ez jut eszembe. Talán a kacskaringós vonalak, stilizált formák színes burjánzása az oka. És mert egy jóval érzelemdúsabb, szabadabb, bohémabb irányzat volt ez, mint a historizmus, meg a különféle "izmusok" és "neoizmusok" amik ellen tiltakozott. (Nyilván a városban azért ez utóbbiakra is találunk példát.) A szecessziós minták, díszítőelemek színkombinációja mutat némi jellegzetességet, ami nem szorul különösebb magyarázatra: gyakori a piros, fehér, zöld kombináció. :) Szabadka egy közel 150 ezer fős város (hivatalosan község). Egy soknemzetiségű szellemi, kulturális, politikai központ - volt, és szerencsére maradt is.
Kult: sokszínű, és nem elsősorban az intézmények száma, hanem a már említett nemzetiségi, nyelvi változatosság miatt. Ezenkívül a népiestől a klasszikuson át, a kortársig szinte minden művészeti stílus teret kap. Más nagyvárosokhoz hasonlóan rendszeresek a különféle fesztiválok is.
Gasztro: Itt hamisítatlan bureket és török joghurtot találni a pékségekben.
Összességében mulitkulturális kaland, mert szinte minden, és mindennek az egyvelege megtalálható. Érezhetők a délvidéki, szerb, balkáni, magyar hatások, de olasz, kínai és indiai fogásokat is találtunk. Dühítő: Szegeden az utazás előtti nap nem sikerült dinárt beszerezni. Ezenkívül mindenki (a valutaváltó is) alapból azt hitte, hogy csak a szabadkai piacra szeretnénk kiugrani. Direkt megnéztem; a Google kereső is a piacot dobja fel első körben a találatok között (a Wikipédia után). Minden, ami igazán fontos, csak ezután jön.
Jótanács: kerüljük el az autópályát, és a "kishatáron" közlekedjünk. Különben baromi sokat kell dekkolni Röszkénél. 

Fotók:

Épp a nemzetközi Interetno népzenei és néptánc fesztiválba csöppentünk.

A szecessziós házak kívül sokszor jobb állapotban vannak, mint belül.

Ez a lépcsőházi járólap az egyik kedvencem

Ráférne egy festés...

...de a korlát nagyon szép.

A Vidéki és Kereskedelmi Bank épülete. Zsolnay kerámiákkal díszítve.

A néni is Zsolnay :)

Ezen az erkélyen biztos, hogy borozhatnékja támad az embernek :)

Hogy mik vannak!!! Petra bor Palicsról. :)

Kopott is meg szép is.

21. századi eklektika. Középen a város késő szecessziós bérháza.

Kapu(k)

Egy darabka Városháza....

...belül még szebb.

A piros-fehér-zöld színhasználat itt elég gyakori.

Kacskaringós faldíszek.

Egyébként az nagy jófejség, hogy össze-visza lehet mászkálni a Városháza épületében egy fényképezőgéppel.

Zsinagóga

A Raichle-palota mögötti étterem kertjében ilyen szobrok vannak.

Raichle-paolta részlete

Ez az egész csak egy szabadkai korzózás volt.           


Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Bunkertúra a Csepel Művekben - Légoltalmi kiképzés, szimulációval

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül