Űrséta Bakonybélben-Retró jövőérzés a csillagok alatt

Első ránézésre nem sok értelme van a fenti címnek; se az egyik, se a másik felének. Nem nyúltam pedig semmilyen tiltott szerhez, hogy módosult tudatállapotban képzelegjek ilyeneket. Egyszerűen csak arról van szó, hogy akinek Bakonybélről eddig mindenféle erdei túrák, vagy a bencés monostor, a Szentkút-kápolna, netán Cseh Tamás indiántáborai jutottak az eszébe, az vegye fel a listájára a Pannon Csillagdát is.


Az "űrséta" ugyanis ott zajlik... immár öt éve. 2012 óta várja a látogatókat az intézmény, melyet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park hívott életre egy nyertes pályázatnak köszönhetően. Hogy miért éppen Bakonybél? Az ok roppant egyszerű, bár egy laikus talán sosem gondolna rá: országos viszonylatban ezen a településen (és környékén) van a legkisebb fényszennyezettség. Vagyis a hely tökéletesen alkalmas arra, hogy derült égbolt esetén, mindenféle zavaró városi fények nélkül, speciális távcsövekkel - vagy akár anélkül - az eget szemléljük. Ha jó az idő, még a Napba is "belenézhetünk" - persze csak távcsővel. (Nekünk pont nem volt szerencsénk.) A Csillagda viszont ennél többet is tud.

Ez az egyik tájékozódási pont a faluban
A falu egyik dombjára épült funkcionális épület (egyszerű megtalálni: keressünk egy négyszögletes építményt, a tetején egy gömbbel) egy csillagvizsgálót, kiállítótermeket, 3d-s mozit és egy planetáriumot (8 méter átmérőjű kupolával) is magába foglal; bár kívülről nem tűnik túl nagynak.
Ennek ellenére a betérő fényévekre távolodhat el a jelenlegi pozíciójától; még ha gondolatban is. Megismerhetjük lakóhelyünket, na nem az országot, nem is a Föld nevű bolygót, hanem azt a küllős spirálgalaxist, amit Tejútrendszernek nevezünk. "Ön itt áll" - hirdeti egy felirat (és egy alig látható pötty) a Tejúton belül a Naprendszer, s valószínűleg a Föld helyét. Szóval jó lesz, ha a Csillagdában eltöltött idő alatt - de inkább azon túl is - nézőpontot váltunk és újrapozicionáljuk magunkat, már ami a lokalitást illeti :)

Pont ott lakunk! :)

A planetáriumban ennél azért többet is megtudhatunk a galaxisokról. Az a helyzet, hogy - aki még nem tudná - egy szép napon a mi galaxisunknak ütközik majd a szomszédos Androméda. Nagyjából 3 milliárd év múlva. (Bár a világegyetem gyorsuló tágulása miatt lehet, hogy a jelenlegi közeledés távolodásba vált, és akkor megússzuk ezt a kis "kalandot".)
A levetített filmek ezenkívül bolygómozgásokat, csillagképeket mutatnak be, de a Marsról, a holdexpedíciókról, valamint Galilei életéről és munkásságáról is egy csomó érdekességet hallhatunk és láthatunk.
A kiállítások gyakorlatilag a filmen látottakat egészítik ki: sok sok tárggyal, fotóval, animációval és interaktív elemekkel. Megfoghatunk például egy igazi meteoritot is.

Egy csomó régi távcsövet is meg lehet nézni. Kár, hogy csak a vitrinben

A Csillagda nemcsak az űr laikusok számára is "befogadható" tartományával ismerteti meg a látogatót, hanem az űrkutatás történetével is: Galilei első távcsöveitől kezdve, Newton munkásságán és a Holdra-szálláson át, egészen a napjainkban is zajló Mars-kutatásokig.
Ez a történeti rész mégis leginkább a 60-as 70-es évekre fókuszál; azon belül is az amerikai űrprogramra. Fura, de az oroszok mintha nem is léteztek volna. Az USA és a Szovjetunió közötti hidegháborús versengés ezen "kozmikus" fejezeteiről nem esik szó. Cserébe viszont bővíthetjük ismereteinket az Apollo-programmal kapcsolatban. Még a holdautó magyar származású tervezője (Pavlics Ferenc) is megszólal az egyik filmben. De a mozit kiegészítő tárlat is elég részletesen tárgyalja a holdra szállás egyes epizódjait.

Hold és Mars a fókuszban

Nagyjából itt jön a be a címben szereplő második furcsa megfogalmazás; vagyis a "retró jövőérzés". Merthogy valamilyen rejtélyes oknál fogva egy átlagember az űrkutatással és annak eszközeivel kapcsolatban, mintha nem érezné az idő múlását. A tárgyakat és a felvételeket nézve akkor is valamiféle futurisztikus hangulata támad, ha a bemutatott események és eszközök már körülbelül fél évszázadosak. Vagyis a tárgymásolatokból, plakátokból napjainkban már leginkább csodás retró-hatású tereket lehetne berendezni.
 
Galileiről sok szó esik

Bakonybélben mindez azért roppant ellentmondásos, mert napokig szórakoztunk azon, hogy a falu mennyire megrekedt a kilencvenes évek hangulatában, főleg ami a vendéglátást illeti. A Csillagdából kilépve tényleg olyan volt, mintha a jövőből csöppentünk volna vissza valamilyen korábbi évszázadba... pedig épp a kiállítóterek java részében jártunk a múltban. Sőt tulajdonképpen a planetáriumban is, hiszen a sok millió -vagy milliárd fényévnyi távolságban lévő galaxisokról készült felvételek a millió -vagy milliárd évvel ezelőtti állapotokat vetítik elénk.

Ezekért a grafikákért teljesen odáig vagyok! (A baloldali női wc) :D

A Pannon Csillagda ettől még persze egy nagyon is színvonalas és modern, tudományos ismeretterjesztéssel (és nem kutatással) foglalkozó intézmény, s egy üdítő színfolt a falu egyik magaslati pontján. (A dizájnjába és a házon belüli információs táblákba például teljesen beleszerettem.) Nagyjából óvodás kortól 100 éves korig bárkinek ajánlom. Viszont az esti programmal együtt, az ugyanis egy sokkal bensőségesebb élményt és átfogóbb ismeretet nyújt. Szóval a Csillagda kedvéért érdemes legalább egy éjszakát Bakonybélben eltölteni.

Minimál dizájn :)

Annál is inkább mondom ezt, mert ugyan az intézménynek évente már 40 ezer látogatója van (pedig alig reklámozzák magukat), a szállásadónk mégis azt mondta, hogy ez egyáltalán nem érződik a bakonybéli vendégéjszakák számán. Jórészt ugyanis iskolásokat hoznak a Csillagdába, vagy családok jönnek, akik a tárlat és a planetáriumi vetítés után mennek is tovább.

Amikor a csillagvizsgáló gömbje szétnyílik, ilyen panoráma fogadja a látogatót

Az éjszakákat még mindig leginkább a túrázók töltik itt el; ha netán a Csillagdát ki is hagyják (bár a helyükben nem tenném), fényszennyezettség híján legalább nekik is van mit bámulni a tiszta, csillagfényes égbolton.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Pirani határ-esetek - Sós pára és sikátor színű macskák