Kelet-közép európai Rolling Stones hatások - Mick Jagger nyomok Prágában


Varázsolni úgy kell, hogy egyik nyáron elmész Prágába Guns and Roses koncertre, másnap múzeumokat látogatsz: lefotózod magad Andy Warhol híres, Mick Jaggerről készült grafikájával. Aztán a következő évben pontosan ugyanazon a napon visszamész Prágába... Rolling Stones koncertre. Még a helyszín is ugyanaz: a Letňany reptér. Hasonlósági mágia, Frazer de örülne!

No filter Tour

Gyúrtam már persze a Stonesra, úgy nagyjából gyerekkorom óta, Apukámmal együtt. Aztán vagy túl messze turnéztak, vagy túl drága volt, vagy...vagy...vagy. Mindig volt kifogás. Apámnál leginkább a tömegiszony, meg az utazás és sorban állás macerája - gondolom így utólag. Sajnos ő már nincs itt (dolga akadt odaát), de nálam mégsem múlt el az érzés, hogy ha ezek a rossz arcúak egyszer a környéken zenélnek, akkor oda azért el kellene ugrani. Prága épp a környéken van, legalábbis ha valahová el lehet jutni hat óra vonatozással, nálam még "környéknek" számít, úgyhogy azt gondoltam: most vagy soha! Ki tudja, belevágnak-e a fiúk még egyszer egy ekkora turnéba, így túl a hetvenen.

Nem is nyugdíjas...

"Nem is vagy blues-arc!" "Most tényleg ilyen nyugdíjas buliba mész?" A környezetemből jövő hangoknak teljesen igaza van. A Rolling Stones alapvetően nem az én zeném, mert nem én fedeztem fel magamnak. Szeretem persze, de távolról, és elég ritkán hallgatom. Sokkal inkább szocializációs jelenség ez, meg pszichológiai. Mondjuk, mert a gyerekkori biztonság érzése fűződik hozzá. Szóval nálam ez egy erős zenei és (szub)kulturális alap, amire később lehetett építkezni, meg aztán el is lehetett kanyarodni tőle (lázadás az apák ellen!). Bár a dologhoz hozzátartozik, hogy Mick Jaggerre mindig is valamiféle Stones-ról leválasztható, külön entitásként tekintettem. Így például a szólóalbumai- és klipjei már teljesen a saját felfedezéseim voltak, és mindig megállapítottam, hogy mennyivel dinamikusabb, mélyebb tónusú és "kísérletibb" szerzemények ezek, a népszerű Rolling Stones számokhoz képest.

Ez tényleg a Jagger meg a Richards :)

Annak ellenére mondom ezt, hogy ez a Jagger-féle a frissesség és kísérletezésre való hajlandóság segítette át szerintem magát a zenekart is az egyes korszakokon, és tette "mindig aktuálissá" a bandát (nyilván kellett ehhez a többi zsivány "szaktudása" is). Így jutottak el a bluestól, rock and rollon, progresszív rockon át, néhány elektronikus kísérletig, sőt mindezek harmonikus keveredéséig. Szóval Mick egy zseni! És nem nosztalgikus érzések mondatják ezt velem, hanem mert egyszerre tartom kiváló zenésznek, profi üzletembernek, örök lázadónak, aki hatalmas szenvedéllyel, precizitással és energiával csinálja, amit csinál. Ráadásul mindezt totál lazán adja elő (I know it's only rock and roll, but I like it.) És igen, ez a sokféleség a prágai koncerten is kiderült! Még azzal együtt is, hogy főleg a slágernóták csendültek fel.

Start Me Up

Ha már nosztalgiát emlegettem az előbb: ismét rácsodálkoztam, hogy egy-egy ilyen utazás, vagy koncertre készülődés mennyi eltemetett emléket képes előhívni az ember fejéből. Másodikos általános iskolás koromban az egyik tanítónéninknek például az volt a szokása, hogy a nagyszünet elején berohant az osztályba egy lemezjátszóval (ami úgy nézett ki mint egy kisebb bőrönd és a "fedél" volt a hangfal), feltett egy zeneszámot (mindig ugyanazt), amire - csak úgy, a padunk mellé állva - tornáznunk kellett. Nem volt egy nagy fitnesz-projekt: szimpla váll-, kar-, meg fejkörzésről, némi guggolásról és felugrásról volt szó, abban a bő 3 és fél percben, amíg a szám tartott.

A Spartakiád "mutatványosai"

Pár héttel később, egy otthoni zenehallgatás közben kiderült (Apuuu! Az iskolában erre szoktunk tornázniii!!!), hogy ez a bizonyos szám nem más, mint a Rolling Stones Start Me Up című dala. Apám persze teljesen belelkesedett: na ne hülyéskedj, és ki az a tanárnéni, aki ilyenre ugráltat titeket? És akkor mondtam egy (néni)nevet, aki történetesen egy fontos X elvtárs(bácsi) felesége volt. Apu forradalmi lendülettel tette meg az utat a konyhától a nagyszobáig, hogy közölje Anyuval: Hallod mit mond a Gyerek!? Az X-né Rolling Stonesra tornáztatja őket!!! Hát, ez besz.rás!
És ezen a ponton valószínűleg a teljes rendszert látta lelki szemei előtt összeomlani. (Pedig arra öt-hat évet még várni kellet.) Vagy csak titkos lázadónak nézte a pedagógust. Azt mondjuk nem tudom, hogy a tanítónéni mennyire értette a Start Me Up szövegét. Tény, hogy egy "Indíts be!" felütésre simán lehet sportolni, de ez a Stones-féle "beindulás" elég nyilvánvalóan szexuális töltetű. Mondjuk ahhoz viszont, hogy Mick Jagger ezt az 1981-ben íródott dalt, a 2018-as turné alatt is a rá jellemző szexi mozgáskultúrával adja elő, kétségkívül sportolni kell! (Nekem a szép emlékek miatt csak szimpla ugrálhatnékom támadt, a karkörzést a tömegre való tekintettel inkább kihagytam. :) )

Undercover

Ennél még viccesebb, hogy a nyolcvanas évek közepén a Magyar Televíziónál akadt egy zenei szerkesztő, aki a Rolling Stones - azóta is kevéssé ismert - Undercover of the night (1983) című számának nyitó traktusait választotta az egyik akkor induló műsor főcímzenéjének. Az Új Reflektor Magazin amolyan érdekvédelmi, "tényfeltáró" műsor volt (a rendszerváltozás előtti évekre tekintettel ezt azért idézőjelbe teszem). Ez az erősen újhullámos Stones-dal amúgy nagyon is passzolt (volna) a tények feltárásához, mert a közép-és dél amerikai korrupcióról, politikai elnyomásról szól. Van egy izgalmas sora is, a társadalomban zajló "suttogásról" és "kettős beszédről" ("...And people whisper, people double-talk..."). Véletlen zeneválasztás lett volna? Ki tudja. Szerintem nem. Az tény, hogy Budapesten ezekben az években már virágzott az underground kultúra (még ha ez most egy szép képzavarnak tűnik is). Ki tudja milyen (undercover) klubokba járt éjszakánként ez a zenei szerkesztő és hol jutott hozzá ehhez a viszonylag friss dalhoz 1984-ben.

Ennél azért modernebb pad mellett tornáztunk

A Stones egyetemes kultúrtörténeti jelentőségére és politikai utalásoktól sem mentes karrierjére jó példa az is, hogy Mick Jagger és a zenekar neve Prágában nemcsak a Warhol, Mucha és Dali műveit bemutató Óvárostéri galériában tűnik fel, hanem bizony a Kommunizmus Múzeumában (Museum of Communism/Muzea Komunismu) is. Hol máshol, mint a "sport részlegnél" (és ezen már nagyon kellett röhögnöm). A csehszlovákiai kommunizmus politika- és társadalomtörténetét taglaló múzeum külön foglalkozik a sportélettel, és az egykor híres Spartakiád eseményekkel (tömegek részvételével megrendezett, főleg látványos gimnasztikai elemekre épülő, erőt, hatalmat demonstráló sportverseny). Ezt a rengeteg embert megmozgató és vagyonokba kerülő grandiózus eseményt öt évente rendezték meg a prágai Strahov stadionban. Az 1960-as Spartakiádon például összesen 750 ezer tornász és 2 millió néző vett részt. Az 1990-es seregszemlét azonban elsodorta az 1989 végén lezajló bársonyos forradalom. Az egyszerre mozgó tornászok helyett azonban így is akadt, aki megtöltse a stadiont: Václav Havel felkérésére ugyanis a Rolling Stones adott itt koncertet; igaz "csak" 110 ezer ember előtt játszottak. Ám ez így is forradalmi eseménynek számított.
Érdekes, hogy a mostani koncerten, meg is jelent az egyik szám alatt ennek a '90-es bulinak az emléke a led-falon. Hiába, a srácok mindenre figyelnek. Amúgy most durván 60 ezer ember volt a koncerten. Nekem ez így is gigászi tömegnek tűnt. Főleg mikor belegondoltam, hogy oké, hogy most egy irányba nézünk, de mi lesz ha a végén mindenki megindul kifelé. Az a helyzet, hogy semmi nem lett. Bársonyosan simán és nyugodtan ment a tömeg a metró felé, és le a kalappal a szervezők és a metrótársaság előtt, mert teljesen felkészültek az embertömeg gyors elszállítására.

Hável a kultfigura

A Kommunizmus Múzeuma egyébként nagyon alapos és tárgyilagos módon mutatja be az ország történetének (és a hétköznapi élet változásainak) az első világháború végétől egészen az 1990-es rendszerváltozásig zajló fejezeteit. A tárgykultúra hasonlóságai miatt ráadásul minden kelet-közép európai "bennszülött" számára érthető és élvezhető a tárlat. A múltfeldolgozás ezenkívül sokkal érzelem- és ideológiamentesebbnek tűnik, mint nálunk. Bár a kiállítás végén azért érződik, hogy magát a bársonyos forradalmat (annak előzményeit), valamint Hável figuráját övezi némi kultusz... talán nem is véletlenül.

A romkocsma...

Nem akarok most prágai városnézésről írni, mert tavaly már megtettem itt a KulTour-Vidéken. De egy helyszín mégis ide kívánkozik. Mégpedig az egykori Sztálin-emlékmű helye, ahol ma romkocsma üzemel. A Kommunizmus Múzeumában részletesen megismerhetjük ennek a gigantikus (50 méter magasan a város fölé emelkedő) szoborcsoportnak a történetét. Ami elég tragikus, sőt kegyetlen. Mert szinte minden szereplő (kezdve a munkástól, akikről Sztálint mintázták, majd a szobrász felesége, aztán maga a szobrász és több munkás is, aki az emlékmű építésén dolgozott) meghalt. Vagy természetes úton a rá nehezedő stressztől, vagy balesetben, vagy saját keze által.

... és az eredeti emlékmű

Ráadásul mire 1955-ben végre felépült a "mű", már Sztálin sem élt. Hruscsov pedig egyáltalán nem nézte jó szemmel ezt a Sztálinnak emelet csodát, így 1962-ben utasítás érkezett a Szovjetunióból, hogy semmisítsék meg a monumentális emlékművet. Amit méreténél és látványánál fogva nyilván nem lehetett szép csendben elintézni: de 800 kilogramm robbanóanyaggal már igen. A talapzat és a kétoldalt álló néhai mécsestartók megmaradtak A szobor helyén már évtizedek óta egy metronóm áll, melynek ritmusos mozgása örökkévalóbbnak tűnik, a sztálini hatalomnál.

Sztálin helyett metronóm

És hogy végül minden jóra forduljon: egy romkocsma üzemel itt, szól a zene, a falak tetején fiatalok ücsörögnek és bámulják az alattuk elterülő várost. A háttérben görkorisok- és deszkások mutatványoznak. Graffitik, sörösüvegek, marihuána szag. A közeli parkban meg jógaóra. És ez a sokféleség a legjobb dolog, ami egy eredeti szimbólumától megfosztott hellyel történhet.



Nyár, szerelem és panoráma az emlékmű faláról

No Filter - ez volt a Rolling Stones 2017-ben kezdődött turnéjának a címe. És tényleg úgy jó, ha a dolgokat néha nem valamilyen - mások által mutatott - szűrőn, hanem a maguk valójában és a magunk kedvére nézzük.
A koncert meg egyáltalán nem volt nyugdíjas, sem nem hakni; ahhoz még túlságosan fitt a Jagger.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Boros utcából a Dalos utcába - Dombmászások a város körül

Tiltott zónák, Fluxus pimaszság - Hatvanas évek; kétszer